Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989

1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra

FODOR LAJOS A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM REKTORÁNAK KORREFERÁTUMA Tisztelt Fórum! A Rektori Konferencia által előteijesztett írásos anyagokkal a műszaki egyetemek is alapvetően egyetértenek. Ezért is lehetséges, hogy csak néhány kérdésről szóljak, és röviden. Azokról, amelyeket különösen fontosnak tartok a műszaki egyetemek életében. Senki sem tagadja a felsőoktatás szerepét, jelentőségét a társadalmi — gazdasági felemelkedésünkben. Sőt. Sokan úgy vélekednek az oktatás színvonalának növelésével arányosan vagy hatványozottan javulhat az ország helyzete. Ebből az is következne, hogy az oktatás ugyanolyan mélyponton van, mint a gazdaság. Nem kellene mást tenni mint néhányszor 10 milliárd forintot (mondjuk az elmúlt évben a világútlevéllel kivitt öszszeget) az oktatásba invesztálni, és akkor a gazdaságban is gyors javulás mutatkozna. A helyzet nem ilyen egyszerű. A tudás, az ismeret összetett érdekviszonyokon keresztül lehet eredményes, ha lehetősége adatik az érvényesülésre. Ebből következik, hogy az oktatás színvonalának növelése ugyan szükséges, de nem elégséges feltétele gazdasági - társadalmi felemelkedésünknek . . . Azt állítom, hogy a romló tendenciák ellenére a magyar felsőoktatás még nem szakadt le Európától olyan mértékben, amilyen mértékben ez a gazdaság hatékonyságából következne. Ezt a bővülő nemzetközi kapcsolataimból származó tapasztalatok támasztják alá. De éppen ezek a tapasztalatok figyelmeztetnek is a sürgős és halaszthatatlan teendőinkre. Gazdasági — technikai hátrányaink leküzdése nem rövid távú feladat. Nem lehet egy-két akármilyen jó és lelkes határozattal — értekezlettel megoldani. Széchenyi figyelmeztette erre korát, ismerve a honi körülményeket. Feladataink kijelölésénél nem követhetünk el nagy hibát, ha a világ iparilag fejlett országaiban elfogadott, állandósult felsőoktatási prioritásokat vizsgáljuk, hasznosítjuk.