Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1986-1987
1987. május 25. (1007-1232) - 1. Beszámoló a Gépészmérnöki Kar munkájáról - 2. Javaslat a BME Vegyészmérnöki Karán Élelmiszeripari és Biotechnológiai Szak indítására és tantervére - 3. A HM kiegészítő képzés tantervei - 4. Javaslat az 1987-ben induló energetikai üzemmérnökképzés oktatási célkitűzéseire és tantervére - 5. Az Egyetemen folyó oktató-nevelő munka hallgatói véleményezésének egyetemi szabályai - 6. A BME Közművelődési Szabályzata - 7. Javaslat arany-, gyémánt-, vas-és rubindiploma adományozására - 8. Javaslat doktori szigorlat szakmai kandidátusi vizsgaként történő elfogadására
18 talmas, 80,8 %-os lemorzsolódása , amelyek okaira a korábbiakban már rámutattunk. Megerősiti ezek helyességét az is, hogy a megmaradók közül a következő évben további 36 % morzsolódott le, ami ugyancsak kivételesen magas arány. 1.1.4. Oktatásfe j lesztés-kisérleti képzés A Gépészmérnöki Kar fejlesztési terve részletesen rögziti az oktatás tartalmi fejlesztésére irányuló elgondolásokat. Ezeket az Egyetemi Tanács is megvitatta és elfogadta. E jelentésünk "Bevezetés" fejezetében a fejlesztési terv célkitűzéseit összefoglaltuk, igy most azokat nem megismételve, de rájuk hivatkozva, tájékoztatást adunk a realizálás első lépései ről. A kar különböző fórumai több alkalommal tárgyalták a minden hallgató számára kötelező tárgyak blokkjának tanterv-variánsait . A vélemények szintézise - nehéz viták keretében - jelenleg is folyik. A viták forrása az, hogy az új informatika « blokk és egy választható óraszám-keret beiktatása (a közös képzés arányának növelése ellenére) megköveteli néhány hagyományos alapozó tárgy óraszámának csökkentését, ezideig azonban az érintettek egy részével még nem sikerült egyetértésre jutni. A fejlesztési terv jelentős tartalmi, módszertani ós tantervi változásokat irányoz elő, ezek megalapozása érdekében 1984ben kisérleti képzés t inditottunk. A kisérleti képzés során két cél t kivánunk elérni. Az egyik, hogy a kar előtt álló új feladatokat a lehető legkisebb kockázattal oldjuk me g a nappali képzésben, megteremtve a hagyományos és az új ismeretek összhangját. A másik cél a kiváló képességű hallgatókkal való foglalkozás optimális módszereinek kialakítása. A kisérlet lényegéhez tartozik az oktatott ismereteknek, a tanterveknek, az oktatás-nevelés módszereinek a tapasztalatok és igények alapján történő rugalmas módosítása. A későbbiekbe n e képzési forma tapasztalatszerző jellege lecsökken s döntővé válik az a szerep, amely a kiemelkedő tehetségű hallgatók számára biztosit a kar egyéb tanterveitől eltérő, egyéni jel-
