Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1985-1986
1985. szeptember 16. (28-112) - 1. A BME távlati fejlesztési terve
- 2 A kar nem ért egyet az intézetek belső szervezetének a koncepcióban leirt megfogalmazásával, részben mert a leirt gcndolat eddig sehol nem került íregvitatásra, rrásrészt ellentétes az érvényes jogszabállyal s elvileg sem helyeselhető. A koncepciónak véleményünk szerint ki kellene mcndani, hogy az cktatási alapegységeket a feltételek függvényében integrálni kell s az intézeteknek határozott belső szervezettel kell rendelkezniük. /Egyes vélemények szerint a jövőben sem kell csak egyetlen szervezeti lehetőséget megkötni/. Általános kivánság, hogy a véglegesités előtt még egyszer vessék öszsze a szöveget az Oktatási Törvény, az oktatásfejlesztésről szóló Minisztertanácsi Határozat előirásával, és az MM műszaki felsőoktatás fejlesztési irányelveivel, mert még mindig találhatók ellentmondások. Egyhangú ellenzés fogadta azt az elgondolást, hogy a vezetőcktatói kinevezéseket az igen szigorú előléptetési feltételeken tul egy homályosan definiált számszerű korláttal is behatároljuk. Ma és a belátható időben vezetőcktatói előléptetés elsősorban erkölcsi elismerés, az adminisztratív korlát az erkölcsi ösztönzés lehetőségét veszi el. Ugyanakkor - elsősorban az intézet és tanszékvezetőket - elvtelen és szubjektiv állásfoglalásra késztet a szükséges vezetőcktatói helyek számának megállapításánál, ha csak nem akarják legtehetségesebb kádereiket elvesziteni. Határozottabban kellene kidcrrboritani a,feltételek között az oktatók anyagi megbecsülésének fokozását. .Miután általános helyeslés fogadta azt az elvet, hogy minden lehetséges szolgáltatást egyetemen kivül végeztessenek, általánosan helytelenítik az önálló könyvkiadással, nyomdával foglalkozó fejezetet. Ezek azok a vélemények, amelyek általános, kari jellegét az cktatási egységek vezetői a kari tanács ülésén is megerősítették. Néhány hangsúlyos tanszéki véleményt az alábbiakban közlök: A kcncepcióban sokkal hangsúlyosabban kellene foglalkozni az egyetem és az ipar, az egyetem és a kutatóintézetek kapcsolatával. A szakmai gyakorlat vállalati érdekeltségébe az egyetem kevésbé tud beleszólni, legfeljebb a közreműködők méltó anyagi elismerésével. Az egyetem előtti képzésben sckkal jobban kellene javitani a rendszerezési, vázolási, térlátási készséget, a műszaki tárgyalóképességet, mert ez nagyon gyenge. Ugyanigy, a középiskolai képzés során kellene a nyelvtudást is megszerezni, egy-két idegen nyelv kellő ismeretét meg lehetne követelni. E követelményeket a felvételi keretében jobban kellene érvényesíteni. A kcncepcióban a legcsekélyebb felelősségvállalás sincs arra nézve, hogy az dktatók fejlődését az egyetem hogyan segiti. Továbbra is kérdéses marad a kiemelkedő oktató - nevelő munka elismerésének értékelésének javitása. A II.2.perit első mondata didaktikailag hibás, mert nem veszi figyelőibe az "ismeretjártasság - készség" fokozatait. Célszerű ezt pedagógiailag képzett szakerrberekkel átfogalmaztatni.
