Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1984-1985
1984. november 28. (167-207) - 1. Az oktatási törvény-tervezet véleményezése - 2. Javaslat egyetemi tanári és docensi pályázat kiírására
A vezetők megbízásával kapcsolatban még megemlítjük, hogy mind a gazdasági főigazgatót, mind a főtitkárt határozott időre javasoljuk megbizni azzal, hogy beválásuk esetén megbízatásuk korlátlanul meghosszabbítható. A megbizás legyen egyetemi jogkör. Egyetemünkön teljesen egybehangzottak a vélemények abban, hogy a tervezet csak deklarativ hangsúlyt ad a nagyobb hatáskörről. Valójában ennek a fordítottjára törekszik. Akkor, amikor a kormány a vállalatoknak nagy önállóságot biztosit egy széleskörű demokratizálási folyamatban és igy a vállalati igazgató vagy vezérigazgató már a helyetteseit is maga nevezheti ki, a rólunk megfogalmazott paragrafusok azt bizonyitják, hogy az egyetemeknek kevesebb lesz a döntési és véleményezési jogköre, mint amennyit a 25/1969. számú kormányrendelet eddig biztosított számukra. Egyetértünk azzal, hogy az egyetemi tanárok kinevezési jogköre visszakerült a Minisztertanácshoz. Nem helyeseljük azonban, hogy az oktatási szervezeti egységek vezetői megbízási ügyei minisztériumi hatáskörbe kerülnek olyan adminisztratív procedúra alapján, amelynek lebonyolításához egyrészt hónapok kellenek, másrészt olyanok nyilvánítanak véleményt egy-egy tanszékvezető, intézeti igazgató megbízásáról, akiknek a legkisebb saját információjuk sincs az ilyen személyekről. Nem tehetnek mást, mint arra a minősítésre támaszkodnak, amit tőlünk kapnak. Felfogásunk szerint fenn kellene tartanunk az eddigi rendszert, nevezetesen az Egyetemi Tanács hatáskörében kellene hagyni ezeket a megbizás'okat azzal, hogy a miniszternek az Egyetemi Tanács határozatát követő két héten belül jogában áll vétót emelni a megbizás ellen. Természetesen ezzel együtt járna az is, hogy ideiglenesen távol lévő /külföldi tanulmányut, hosszabb betegség stb./ tanszékvezető és intézeti igazgató helyettesítésével megbizandó oktató megbízási joga a rektorhoz tartozzék és ne az irányító miniszterhez. Ma hónapokat vesz igénybe, amig a kari tanács és az Egyetemi Tanács határozata után a Művelődési Minisztérium az ilyen helyettesítéseket jóváhagyja. A vállalatokra vonatkozó jogszabályokból az tűnik ki, hogy őket a kormány alkalmasnak tartja az előrevivő törekvések megértésére, de az egyetemek esetében már ez a bizalom hiányzik. Kérdéses, hogy ha a Minisztertanács bizza meg, illetve nevezi ki a rektort és az egyetemi tanárokat, a miniszter pedig a dékánokat és a docenseket, ha a Minisztérium rendszeresen ellenőrzi ezeket az intézményeket, miért nem lehet annyi
