Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1984-1985

1984. november 28. (167-207) - 1. Az oktatási törvény-tervezet véleményezése - 2. Javaslat egyetemi tanári és docensi pályázat kiírására

- J A KISz-nek az iskolák ügyeiben döntési jogkört biztosítani véleményünk szerint nem indokolt. Annál is inkább mondhatjuk ezt, mert a tantestületek, az egyetemi oktatói közösségek hasonló lehetőséget nem kapnak. A tervezet szerint az iskolaigazgató kinevezéséhez a tantestületek titkos szavazás formájában még állást sem foglalhatnak. Tisztázni kellene, hogy a tervezet miben látja a különbséget az "oktató" és a "pedagógus" között. Az egyetemi kutatókról csak érintőlegesen van szó: ha oktat, akkor oktatóként kezelendő. Mi a helye, szerepe a kutatásban? Itt emiitjük meg, hogy a törvényben rögziteni kellene a felsőoktatási intézmények kutatási, gyógyitási és termelési tevékenységét is. Az oktatás ingyenességéről szóló paragrafusok átfogalmazásra szorulnak. Mit kell érteni az ingyenességen? Kell-e vajon a tanulóknak fizetniük a kötelező tantárgyak tartalmát meghaladó érdeklődéséért, a szakköri, a tudományos diákköri foglalkozásokért. Ki kellene mondani azt is, hogy a közoktatásban az esti-levelező tagozaton való részvétel is ingyenes. A felsőoktatásban sokan vannak, akik pályamódositás, vagy magasabb szint elérése érdekében másoddiplomát kivánnak szerezni. Az ilyen törekvéseket támogatni kellene, de ha a továbbtanulás csak önköltségesen oldható meg, ugy várható az ilyen fiatalok továbbtanulási szándékának rohamos csökkenése. Hasonló a véleményünk a posztgraduális képzésről is. Igaz, hogy lehetővé van téve az, hogy a továbbtanulás költségeit a vállalatok magukra vállalják, de ismerve azokat a szigorú intézkedéseket, amelyek az uj szabályzók révén valamennyi vállalatunkat érintik, kétséges, hogy magukra tudják-e vállalni dolgozóik esetleg többéves továbbtanulási költségeit. A műszaki értelmiség mai bérezése mellett -arra pedig reálisán nem lehet számítani, hogy a hallgatóink maguk fizessék ki a továbbtanulás költségeit. eSzerintünk a rektorok, helyetteseik, a dékánok és helyetteseik legfeljebb kétszer 5 évre kapjanak megbizást. Az oktatási szervezeti egységek vezetőinél a meghosszabbítást nem célszerű korlátozni. Töhbek között azért sem, mert több kisebb létszámú egység van, ahol nincs is változtatásra lehetőség, vagy pedig egy kitűnő és bevált vezetőt indokolatlan lenne "érdemei elismerése" mellett felmenteni. Ezzel szemben nem szabad meghosszabbítani a vezetői megbízatását azoknak, akik nem váltak be.