Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1982-1983

1983. július 7. (1461-1654) - 1. A gazdasági és műszaki főigazgatói állásra benyújtott pályázatok véleményezése - 2. Jelentés az egyetemfejlesztés 1974. évi PB-ET koncepciójának megvalósulásáról, és javaslatok a távlati fejlesztési koncepció irányelveire - 3. Az 1983/84. tanév munkatervének előkészítése - 4. A „Műszaki-fizika” interdiszciplináris témakör beillesztése a posztgraduális képzésbe - 5. Javaslat kísérleti képzési csoport indítására a Gépészmérnöki Karon - 6. Üzemmérnöki oklevél megszerzésének lehetőségei a Közlekedésmérnöki Kar Járműgépész szakán tanulmányaikat abbahagyó hallgatók számára

- 37 A beosztott emberek ebbe a közéletbe, ebbe a szellembe esnek bele, és ezt gyakorolják, amikor vezető lesz belőlük. Azért bátorkodtam ezeket elmondani, mert az a társadalmi változás, amelyet a felszabadulást követően megtehettünk annak a nemzedéknek a nevében, amelynek utolsó rétege van jelen, amely a változás szellemét hordja magában és történelmi munkájában, - mégis azt mondanám, hogy a fiatal generáció az, amelyben a dolgok tisztán vetődtek fel, és amely már máshova kitekintően fogalmazza meg a maga jövőjét. Megbocsátják, ha az előbbihez sorolom magamat. Összefoglalva: nagyon örülök annak, hogy a műszaki egyetem munkálkodott a távlati funkciók kialakításán. Jónak és alaposnak tartjuk az elemzést. Azt szeretnénk, ha időben produkálni tudnánk azt a koncepció-tervezetet, amely elindíthatja a szélesebbkörü vitát, és ha nem is 1983-ra ütemezzük azt, hogy a tartalmi munkát el tudjuk végezni, de akár előbb, akár utóbb, az Egyetemi Tanács vezető személyiségeinek ebben nagy szerep fog jutni. Ehhez jó munkát kivánok. Körösiné Tihanyi Katalin: Az anyag sok helyen foglalkőzik a káderfejlesztés kérdéseivel, - mégpedig teljesen eltérő módón. Igy pl. a 49. oldalon azt mondja, hogy a hármas követelményrendszer a jövőben is követelendő alapelv/ és ezt számon kell kérni. Az emelt szintű követelményeket minden tekintetben teljesitők számára a megfelelő előbbrejutást továbbra is biztositani kell. Ugyanakkor az 50. oldalon az szerepel, hogy a 35-40 éven felüli oktatóknál a jelenlegi, sok tekintetben formális egyéni továbbképzési tervek helyett elsősorban a szmély szerinti,irányitott képzést kell előtérbe állitani. Számomra egy meglepő dolog van az anyagban: hogy a feladatok magasabb szinvonalon való ellátása érdekében a kutatóknak évenként 6 hónap szabadságot kell biztositani. Nem tudom, hogy ez mennyiben konkrét dolgog.