Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1979. szeptember 17. (4-218) - 1. Beszámoló az Egyetem 1978/79. tanévi munkájáról és javaslat az 1979/80. tanévi munkatervre - 2. Javaslat az Egyetemi Tanács szavazati jogú külső tagjainak meghívására, valamint a tanácsi bizottságok vezetőire és tagjaira - 3. Javaslat a BME Mérnök Továbbképző Intézetének Szervezeti és Működési Szabályzatára, valamint Tanulmányi és Vizsgaszabályzatára - 4. Javaslat a Mérnök Továbbképzési Tanács elnökére - 5. Javaslat az R-32 számítógép lokális terminál laboratóriuma kialakítására

-21Dr. M e i s e 1 János rektor: Van még valakinek kérdése? /Nincs/ Ha nincs, akkor felkérem Földiák elvtársat, szíveskedjék válaszolni a kérpű-ésekre. Dr.F ö 1 d i á k Gábor: Tisztelt Egyetemi Tanács! Távirati stilusban válaszolok a felvetett kérdésekre,*ahol lehet, összevonva az egyes kérdéseket. Az anyag a jelenlegi jogszabályoknak a korrekcióját feltételezi az esetek egy részében, és szükségesnek tartja, azonban semmiféle döntően alapvető változástk nem jelent, ügy emlékszem, valahol szerepel az anyagban, hogy a következő ötéves terv alatt olyan átfogó továbbképzési kódex kialakítását tartottuk szükségesnek, amely a jelenlegi ellentmondásokat és egyebeket megpróbálja - természetesen némi hibával - egységes jogi formába öltöztetni. Felvetődött az egyetei#es a műszaki főiskolák kettőssége, ellentmondásjéassága. Ez a megjegyzés jogos. Az anyag összeállításánál az volt a szempont^ - és azt hiszem,helyes szempont volt hogy a műszaki egyetem, mint az ország legnagyobb felsőoktatási intézmvénye, bizonyos fokig i binta-alapszabályzatszerü koncepció<félét próbáljon kialakítani, amelyet nem kötelező ugyanolyan formában átvenni a többi műszaki egyetemnek és főiskoláknak, intézményeknek, de mégis irányító szempontot jelent. A Vegyészmérnöki Kar az üzemmérnöki képzés terén való számos tulajdonságé ban azonos a műszaki főiskolák megfelelő tevékenységével. A következő kérdés arra vonatkozott, miként kell érteni az előterjesztésnek azt a részét, hogy különféle képzettségű szakembereinek különböző feladatokat kell ellátniók, és igy jéldául a környezetvédelmi szak^kémökképzés szempontjából "nyersanyagként" vegyészmérnökök, építőmérnökök^ stb. egyaránt számításba jöhetnek. Kétségtelen, hogy átmeneti jellegű, kompromisszumos ez a szövegezés, és célul tűzi ki, hogy minél több kiselőadásos, önképző jellegű oktatási konzultációt kell tartani. Az anyag itt bírálja főképpen a szakmér-