Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1979-1980
1980. június 16. (1461-1617) - Az Egyetemi Tanács és a Párt Végrehajtó Bizottságának együttes ülése - Az Egyetemi Tanács ülése - 1. Javaslat a Vegyészmérnöki Kar nappali és esti tagozatos tantervére - 2. Javaslat vezetői megbízásokra
-40gének, funkciójának, a hallgató munkába állás utáni jövedelméhez viszonyított arányának kérdését, a hallgatói életforma és életmód közelítését a dolgozók életmódjához /elvileg is tisztázni kell - azonnali, rövid távú megoldásokat igényel. 13. Az oktatók számát tekintve a magyar felsőoktatás személyi ellátottság a kedvező, sőt nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően jónak mondható:1979-ben nappali hallgatókra vetítve az egy oktatóra jutó hallgatók száma 4,7, az összhallgatólétszámra vetítve pedig 7,9 volt. Kielégítőnek mondható a tudományos fokozattal rendelkezők aránya is, bár eloszlásuk egyenlőtlen: a tudományegyetemeken az oktatók megközelítően egyharmad része, az agráregyetemeken mintegy 25 a műszaki és orvostudományi egyetemeken pedig kb. 20 °/o-a rendelkezik tudományos fokozattal. Ezzel szemben a főiskolák zöménél ez az arány 1-3 % körül mozog. Megfelelő az oktatók politikai-ideológiai felkészültsége is. A párttagok aránya az oktatók között intézményenként változó, de mindenütt magas: az intézmények többségénél 30-40 °/o, de van, ahol az 50 °/o-ot is meghaladja. Az utóbbi években sok egyetemi és főiskolai oktató végezte el a marxizmus-leninizmus esti egyetemeket, vagy azok valamelyik szakosító tanfolyamát. Az általánosságban kedvező mutatók ellenére érzékelhetők hiányosságok, illetve nem kivánatos tendenciák is az oktatói'kar felkészültségében és összetételének alakulásában. Bár az oktatómunka általában fegyelmezett és szakmailag többnyire kielégítő színvonalú, a kutatóként és pedagógusként egyaránt kiemelkedő szintű oktatók száma nem kielégítő. A megrekedt, igénytelen, elszürkült oktatók aránya még a legmagasabb szakmai képzést nyújtó intézményekben is számottevő. Az oktató-nevelőmunka eszközrendszere, pedagógiai kulturáltsága, módszertani színvonala is számos kívánnivalót hagy maga után. A felsőoktatási oktató-nevelőmunka pedagógiai vonatkozásainak a jelenleginél jóval nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani mind a felsőoktatási intézmények tevékenységében, mind az oktatók munkájának megítélésében. Az oktatók értékrendjében - különösen az egyetemeken - ma is a tudományos munkavégzés, a tudományos eredmény dominál. Ennek ellenére még tudományos tekintetben is fenyeget bizonyos elszürkülés veszélye elsősorban azért, mert az oktatói kar mobilitása csekély. A meghatározott idejű kinevezési rendszer az 1972-es j
