Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 16. (1461-1617) - Az Egyetemi Tanács és a Párt Végrehajtó Bizottságának együttes ülése - Az Egyetemi Tanács ülése - 1. Javaslat a Vegyészmérnöki Kar nappali és esti tagozatos tantervére - 2. Javaslat vezetői megbízásokra

-41 oktatáspolitikai KB határozat nyomán .a felsőoktatási intézmények jelentős részében megvalósult, számottevo kádermozgast azonban nem eredmenyezett. Ez nemcsak a felsőoktatásban alakult igy: lényegében ugyanigy nem eredményezett számottevő mobilitást a kutatók határozott idejű alkalmazása sem, azzal a különbséggel, hogy miután a kutatóintézetekben jobbak a kutatási feltételek, a mobilitáshiány szakmai tekintetben itt kevésbé, jelent-veszié-Tyt-. Az alacsony mobilitás fő oka - különösen vidéken - a lakáshiány, amely együttjár egyéb földrajzi kötöttségekkel is. Hozzájárul azonban a nem kielégitő mértékű mobilitáshoz az is, hogy a felsőoktatási intézményektől elkerülök számára - klinikai orvosi pályáktól eltekintve - nehéz, esetenként pedig szinte lehetetlen megfelelő állást biztositani. Egyfelől a tisztességgel végzett és megfelelő időben befejezett egyetemi, főiskolai munka presztízse nem elég magas ahhoz, hogy a munkahelyek szívesen kínáljanak állást volt egyetemi, főiskolai oktatóknak, másfelől azonban pl. az iparban a vállalatok jelentős részénél nem olyan a légkör, az innovációs beállítottság, hogy az egyetemi, vagy főiskolai oktatók színvonalas tanszékekről, neves professzorok mellől szívesen mennének el az iparba /még fokozottabban érvényes ez a középiskolákra/. Nem kielégitő a felsőoktatás vonzereje az oktatói bérek színvonala következtében sem.. A nagyobb arányú mobilitás érdekében azonban az egyetemek sem tettek meg mindent. Káderutánpótlásukat elsősorban pályakezdőkből igyekeznek biztosítani /az ezzel ellentétes határozatok ellenére/, s csak kevés helyen törekszenek átgondoltan és tervszerűen bevonni a legjobb gyakorlati szakembereket és kutatókat az oktatómunkába. Ez számos területen károsan hat az oktatás színvonalára, s gátolja a gyakorlat irányába való erőteljesebb nyitást is. Mindezen tényezők együttes hatására egyes felsőoktatási intézmények és karok sajátosan "belterjessé" válnak. Nehézkes a felsőoktatási intézmények belső mobilitása is. Az előléptetések kritériumai nem elég egyértelműek, bár a határozott idejű alkalmazás bevezetésével egyidejűleg kidolgozott oktatói követelményrendszer nagymértékben hozzájárult az egyetemek és főiskolák kádermunkájának tervszerűbbé tételéhez is. Az egyetemi tanári, tanszék-