Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 16. (1461-1617) - Az Egyetemi Tanács és a Párt Végrehajtó Bizottságának együttes ülése - Az Egyetemi Tanács ülése - 1. Javaslat a Vegyészmérnöki Kar nappali és esti tagozatos tantervére - 2. Javaslat vezetői megbízásokra

- 35 Számos példát lehetne még emliteni arra vonatkozóan, hogy nem biztos az, hogy az ilyen módon végzettek nem adnának -e lehetőséget bizonyos munkakörök betöltésére. Az sem biztos, hogy csakjcétlépcsőt lehet felső csinálni. Más országokban ismerünk négylépcsolTloktatási rendszereket is. Ez is egyfajta elismerés, ahol zárt tantervekig jutunk és legalábbis valamilyen rész-végzettséghez. Sajnos, nagyon nehéz megbecsülni azt, amit túlképzésként szoktak számon tartani. A/em biztos, hogy ez minden esetben valóban túlképzés, és óvakodnunk kellene attól, hogy a szép uj világnak , Huxley világának rabjai legyünk, hogy mindenkit csak annyira lehet kiképezni, amennyire a társadalomnak szüksége van. Ez nagyon veszélyes dolog, azért is veszélyes, mert a jelenlegi, kissé nehezebb gazdasági helyzet* r si ben óvatosan kell bánni azzal, hogy-mondjuk - beiskolázási keretszámokat hogyan tervezzük, - és ez nemcsak az üzemmérnökökre vonatkozik. Ha valaki a statisztikai adatokat végignézi , arra a megállapításra jut, hogy tulsok hullámuás volt a felsőoktatás fejlesztésében, és vigyázni kell hogy a jelenlegi hehézségeket ne extrapoláljuk, mert . akiket most nem veszünk fel, azok ötév múlva nem fognak végezni. Túlképzés les például az agrár szakképzés terén , ahol a világon az első helyen állunk az agrárszakemberek számát tekintve, és minden téren. Igen, de ennek van egy nagyon kedvező és nyilván inkorrelativ hatása, nevezetesen az, hogy a magyar mezőgazdaság a világ élvonalában van, az első öt hely valamelyikén. Ez a példa is mutatja, hogy a ffiákember-sürüség a termelés szférájában valahol meghozza a gyümölcsét. Má^/kérdés az, amit Szilágyi elvtárs mondott, hogy az agrárszakemberek nagy része éppen a termelő vállalatoknál koncentrálódik, és a mezőgazdaságban nem alakult ki egy elkülönült intézmény-hálózatnak azaroűszeie ami más területeken elburjánzott, és ami nem járul hozzá a kiképzett szakemberek hatékony népgazdasági alkalmazásához. A túlképzésnél egyébként is nagyon éles foglalkoztatás-politikai problémáink is vannak. Utalok arra, hogy Magyarországon lo2 ezer mérnök dolgozott a népzgazdaság különböző ágazataiban és ebből 45 ezer nem mérnökként fejtett ki tevékenységet. Vagyis: egy nagyon-nagy inkcngruencia van y'ro