Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 16. (1461-1617) - Az Egyetemi Tanács és a Párt Végrehajtó Bizottságának együttes ülése - Az Egyetemi Tanács ülése - 1. Javaslat a Vegyészmérnöki Kar nappali és esti tagozatos tantervére - 2. Javaslat vezetői megbízásokra

- 36 van a végzett mérnökök foglalkoztatásában, sokkal nagyobb,- mint más területeken. Van túlképzés, de ez mégsem jár azzal az eredménnyel a termelés szférájában, amivel járnia kellene. Ezért is nagyon óvatosan kell bánni az üzemmérnöki túlképzés problémájával* Egyetértek azzal, ami kritikaként a főiskolákkal kapcsolatban elhangzott. Az Oktatási Minisztériumnak vannak ilyen irányban elképzelései/. Szeretnénk ezeket a tulsok profilú iskolákat egymáshoz közelebb hozni. Budapestre vonatkozóan olyan elképzelés van, hogy egyesíteni kell azokat, hogy jobban fel lehessen használni ezt a képzési kapacitást. Meg kell azonban mondanom, hogy nem egészen tudok egyetérteni azzal, hogye/zárjuk az üzemmérnökök továbbképzése elől az utat. Tudniillik ez az oktatási rendszeren belül, oktatáspolitikailag vetne fel olyan kérdést, hogy szabad-e olyan képzési formát fenntartani, ami zárt, és amely további képzést egy adott szakirányban nem tesz lehetővé. Másutt vélem a megoldást felfedezni. Az anyag utal rá, hogy a főiskolai és az egyetemi tanterveket és képzést az adott szakirányokon belül kell rendezni, hogy az egyén és a társadalom szempontjából a mobilitást , és ugyanakkor a megfelelő graditációt biztositsa a képzés folyamatában. Itt azonban megint egy probléma merül fel. Ha az üzemmérnököt olyan munkakörban alkalmazzák, ahol okleveles mérnököt kellene alkalmazni, akkor az adott ágazat arra fogja ösztönözni, hogy az okleveles mérnöki végzettséget előbb-utóub szerezze meg. Vagyis: itt megint egy felsőoktatási problémáról van szó. Tisztelt Együttes Ülés! Ezekre a kérdésekre kívántam válaszolni. Talán még egy dolgot. Bár nem vagyok műszaki szakember, de azért ugy gondolom, hogy nem volna szabad az üzemi, és általában az ipari i gyakorlat szerepét a képzés folyamatában lebecsülni. A szendvics -képzésnek , amire próbálunk most kisérletet beinditani Dunaújvárosban, és esetleg másutt is, ahol közvetlenül a termelésben eltöltött időszakkal lehet váLtatoztatni a tanulási időszakókat, - az eddigi tapasztalatok szerint igen nagy lehetőségei^ vannak. Nem biztos, hogy valóban egyetértek azzal, amit ebben a tekintetben Kerkápoly és Lévai elvtársak mondtak. Ezt nagyon differenciáltan kell megnézni, karonként, szakonként, és semmiféle "uniformizálást nem tartok helyes-