Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1978-1979

1978. november 13. (61-307) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Javaslat egyetemi tanári és docensi pályázatok kiírására - 2. Az Egyetem középtávú kutatási terve végrehajtásának helyzete. A kutatások hatékonysága. Az 1974. óta kapott TUKUFA és MÜFA felhasználásának tapasztalatai - 3. Beszámoló a Gépészmérnöki Kar munkájáról - 4. Doktori szigorlatok kandidátusi vizsgaként történő elfogadása - 5. Javaslat Vaskövi István kitüntetéses doktorrá avatására

- 114A másik megjegyzésem az, hogy rövid idővel ezelőtt a Pártvégrehajtó Bizottság megvizsgálta a Gépészmérnöki Kar politikai munkájának helyzetét. Természetesen sokkal szerényebben vizsgálta az oktatási és gazdasági vonatkozásokat, de sokkal mélyebben a nevelési és a személyi káderproblémákat. Ebből a szemszögből nézve azt kellett megállapítani, hogy a kar a munkáját eredményesen és fejlődően végzi, Azt hiszem , hogy a beszámoló nem mond ellent ennek a megállapításnak. Dr. Frigyes Andor rektorhelyettes: még valaki hozzászólni? /bem/. Tisztelt Egyetemi Tanács! Igen nagy jelentőségűnek kell tartani a Gépészmérnöki Kar tevékenységét, amelyet a tananyag korszerűsítésének vonatkozásában, az uj tanterv bevezetése kapcsán tett. Ennek a tevékenységnek különösen azt a vonását szeretném kiemelni, hogy a tevékenység -centrikus felosztást végez az objektum-centrikusság tekintetében, és egy lépést tatt abban az irányban, amelyetá nagyon sokai sürgetnek az egyetemen: el kell ismernünk azt, ha az élet összetöri azokat a kategóriákat, amelyeket az oktatásszervezésében az egyetemen megtervezünk. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez évtizedes tapasztalat. Az ©let állandóan pályamódosításra készteti a szakembereket. Ebben a megfogalmazásban érthető az a tendencia, amely most az oktatási kormányzat részéről is megnyilvánul, a íikor előkészíti az oktatáspolitikai határozat végrehajtásának helyzetéről szóló jelentést, amelynek egy vontkozását hadd emlitsem meg szélesebb körben: azt hogy az egyetemi oktatás nem tudja követni a társadalmi munka • beosztásban bekövetkező állandó változásokat. Ezt fogalmazza meg az anyag, de megfogalmazhatná, hogy nem tűzhetjük ki célul, hogy ezt naprajtészen kövessük, mert ebben a versenyfutásban az egyetemi oktatás sorsa egyértelműen a lemaradás volna. Ilyen értelmeben azt is mondhatnám, hogy az egyetemi oktatásnak, nem is annyira a szakember-képzés a célja, pontosabban mondja: elsősorban nem szakembereket képezünk, hanem diplomát adunk, amely bizonyos islereteket és bizonyos készség-komplexust garantál,