Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1977-1978
1978. január 16. (448-564) - 1. Beszámoló a Villamosmérnöki Kar munkájáról - 2. Javaslat a Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel történő kitüntetésre - 3. Javaslat doktori szigorlat kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására
- 9 A Kar levelező szakmérnökképzés formájában oldotta meg a villamosmérnöki szervező szakemberképzést. Az első szaltót 1974-ben indítottuk, majd a szervezőképzés előírásainak figyelembevételével a tantervet átdolgoztuk. A villamosmérnöki szervezői szakot a jövőben évente kívánjuk indítani. A szakmérnölti szakok célja egy-egy a graduális képzésben a Karon működő szakoknál szűkebb szakterületen a technika legújabb eredményeit elsajátité szakemberek képzcse.A magasszintü kutató-fejlesztő munkára való készséget kifejlesztő nappali szakmérnöki szakkal szemben a levelező szakmérnöki szakok oktatási színvonala - a jelentkezők képességeihez igazodva - általában nem magasabb a graduális képzésnél. A levelező szakmérnökképzésre a jövőben is szükség van, a jelenlegi célkitűzéssel. A Kari Tanács határozata érteiméhen a jövőben nagyobb hangsnlyt helyezünk az időtálló cimet adó szaltók indítására. Nehézséget okoz a levelező szakmérnökltépzésben az óradijalt alacsony volta. f./ Oktatás-módszertani korszerűsítések Az "A" oktatási formában alkalmazott uj oktatási módszerek közül kiemelkedik az önálló hallgatói tevékenységet igénylő gyakorlatok rendszerének kialakítása. A legtöbb szakon tantervbe iktattunk önálló laboratóriumi gyakorlatokat, önálló tanszéki gyakorlatokat, amelyek keretében a hall- • gatók komplex mérnöki feladatot oldanak meg a bázis tanszéken, a témavezető oktató irányításával. Ez az oktatási forma az oktatók és hallgatók munkakapcsolatát alakítja ki, rendlcivül jó lehetőségeket teremtve az eredményes nevelőmunlcára. Meg kell jegyezni, hogy e gyakorlatok műszer-, anyag- és laboratóriumi helységigénye meglehetősen nagy és az oktatókkal szemben is jelentős többletkövetelményt támaszt. Az "A" oktatási foimában az egyes szakok egyes tárgyaiban számos módszertani lcisérlet zajlott le /programozott feladatlapos gyakorlatok, létraversennyel egybekötött évközi ellenőrzés, oktatástechnikai eszközölt alkalmazása, stb./, amelyek részletes felsorolása nem lehetséges. Megjegyezzük azonban, hogy az oktatási módszerek további javításának alapvető akadálya a magas heti óraszám, a tanteremhiány és e két tényből adódó, az elviselhetőség határát súroló hallgatói órarend. A hallgatók félévközi tanulásának elősegítésére, a túlterhelések kiküszöbölésére a Kar szabályozta az "A" oktatási forma félévközi követelményeit. A Tanulmányi és Vizsgaszabályzathoz kidolgozott kari kiegészítés /1974./ a kötelező otthoni munkára /zárthelyire készülés, laboratóriumi gyakorlatra készülés, otthoni feladatok kidolgozása/ félévi 140 órás keretet ir elő, amit túllépni nem szabad. Korlátoztuk az egy tanulmányi hétre eső követelményeket is.
