Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1977-1978

1978. január 16. (448-564) - 1. Beszámoló a Villamosmérnöki Kar munkájáról - 2. Javaslat a Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel történő kitüntetésre - 3. Javaslat doktori szigorlat kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására

Azt is tekintetbe keli ve'ni, hory magas a i'tazáms 500 haligetéréi van szó. Sajnos, na yon nehéz megmondani, hogy miiyen ismereteket tudnak szerezni azon a hallgatók, akik a III. vary IV. évben termelési gyakorlatra mennek. Az építőipar homogénebb, mint a 20C üzemre feltrancsírozott viilamosirar. éa am is o kötelező munkavállalás hive vagyok, éa az a meggyőződésem, hogy ezt a kérdést ilyen módon lehet jól megoldani. A következő kérdés, amely felmerült: az üzemmérnöki és az oki veles mérnöki igény a vállalatoknál, űrre vonatkozóan is az a nézetem, hory önmagától ez az igény nem fog a helyes Irányba terelődni addig, amig a vállalatnak, vagy az illető szervnek teljesen mindegy az, ho-y Üzemmérnököt, vagy Okleveles mérnököt alkaimnz-e. űiképzelem, ho y ezt bérezési alapon meg lehet oldani, mert szociális okokból nem képzelhető el, hogy az okleveles mérnökök fizetését annyira fel tudják emelni, hogy ez a vállalatot megfontolásra késztetné. Ifenzonoan a bérezés tekintetében nem mutatkozik különbség, vagy nem jelentős a különbség, akkor a vállalat olyan mérnököt alkalmaz, amilyet akar. Egy okleveles mérnöknek a kiképzése az öt évi tanulmányi idő alatt egymillió forintos kerül. Egyáltniáonn nem törődünk azzal, hogy e2t az egymillió forintos árut - elnézést kérek a kifejezésért - si kapja. Az a2 érzésem, hogy 82 üzemmérnöki problémát csak okkor lehet megfelelően rendezni, ho valamiféle érdekeltségi rendszer jön létre a vállalatoknál aooan e tekin-