Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1972-1973

1973. június 18. (1896-2033) - 1. A posztgraduális képzés időszerű kérdései - 2. Tantervek jóváhagyása - 3. Különfélék

- 41 • léma lesz vele. Ugy csatlakozom az előttem szólóhoz, hogy ez legyen kísérlet és a fellépő nehézségeket minden kar oktató • és tudományos személyzete ugy kezelje, hogy kísérletről van szó. Kifejezetten javasolom, hogy néhány részletet a 6.2 y <. pontból tőröljük. Nevezetesen: teljesen tö$*ljük a folyamatos társalgási készségre vonatkozó előírást, tekintettel arra, hogy ezt olyan emberek sem tudják feltétlenül és szükségképpen elsajátítani, akik a nyelvnek tökéletesnek birtokában vannak, kivéve, ha az illetőnek ez az anyanyelve. A társalgásra vonatkozó követelményt nem lehet előírni, bár ez jó dolog volna. Az első világháború utáni időszakban a legbutább miniszterek egyikét ugy hívták, hogy Pékár Gyula. Tizennégy nyelven beszélt, de közisx merten buta ember volt. Tehát: készségről van szó. Ezért java-solom, hogy a beszédkészségre vonatkozó részt töröljük. A másik, ami szintén a követelmények között szerepel: az a kutatási eredményeknek a tanult idegen nyelven való megfogalmazása. Ehelyett azt javasolom, hogy: a szakfordítók számára előkészíteni képes. Ez aár nagyon komoly meghatározás. Ma valaki ilyen fo^ig meg fogja tanulni a nyelvet és idáig eljut, hogy a szakfordító számára elő tudja készíteni bírálat céljára a cikket, az nagyon jó eredmény. Ezt a fogalmazást kérem. Egyébként kérem, hogy az itt részletesen kidolgozott óraterveket a karok és az Egyetemi Tanács ugy kezeljék, hogy fenntartják az állandó változtatás lehetőségét, hiszen megítélésein szerint ez még igy is túlságosan merev. A tantervi k merevség kissé ellentétben áll a szakképzettség kérdésével.