Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1970. február 23. (16-297) - 1. Az Egyetem 1970. évi költségvetési előirányzatának felosztása, valamint a szerződéses munkákból származó fejlesztési járulék, szociális és kulturális alap 1970. évi terve - 2. Egyetemi tanári és egyetemi docensi pályázatok elbírálása - 3. Beszámoló a Gépészmérnöki Kar munkájáról - 4. Egyetemi Doktori Szabályzat és Végrehajtási Utasítás - 5. Egyebek
a Kari VéLeményező Bizottság csak abban az esetben javasolja, ha meggyőződött róla, hogy azok elvégzése az oktató-nevelő és tudományos munkájuk végzésében az oktatókat nem akadályozza. Karünken az ipari megbizások összege az utol^o évi erősebb növekedéstől eltekintve, egyenletes arányban növekedett. Az 1969. é— vi jelentős növekedés azonban még mindig elmarad a más karokon bekövetkezettől. Ezt a kisebb mértékű növekedést nem tartjuk hátrányosnak és a jövőben is azt szeretnénk, hagy ez a tevékenység fokozatosan és arányosan fejlődjék, mert csak igy tudjuk reálisan biztosítani a munkák elvégzéséhez szükséges berendezésbeli és munkaerő kapacitást. Nem tartjuk kívánatosnak* hogy » KK m&Hka a kari pkatók főtevékenységévé váljon és ezért igyekeztünk az oktató-nevelő és kutatómunka, valamint az ipari tevékenység közötti helyes arányok fenntartására. A külső megSSjzásos munkáknak f. évben történő jelentős aelkedése azt bizonyítja, hogy a vállalatok fokozottabb mértékben élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az uj gazdasági mechanizmus részükre biztosit és igénylik az egyetemen folyó tudományos munkák eredményeinek alkalmazását. Az ipari megbizások a Kar szempontjából hasznosak, mert ezekből a szűkösre szabott fejlesztési alap kiegészíthető, A Kar kívánatosnak tartja annak megvizsgálását, hogy a fejlesztési alap felosztása mennyire fedi a tényleges igényeket. 5./ Káderhelyzet - oktatóink, munkája. A Kar oktatóinak száma /eltekintve a Közlekedésmérnöki Karra áthelyezett oktatóktól és még átadandó státushelyektől/ az utolsó lo éY első felében emelkedést, majd lassan, d® folyamatos csökkenést mutatott. Ez több összetevő eredménye. Más karok fejlesztése érdekében a Kar csak nagyon szűkösen kapott ujabb álláshelyeket és emellett ér-r vényesült az ipar elszivó hatása. Mindez az oktatók amúgy is jelentős oktatási óraterhelésének folyamatos növekedésére vezetett. E folyamatnak egyéb kihatásai is jelentkertek. Mivel mindig a fiatalabb aktatóink söra-i ritkultak, az egyes oktatói kategóriák megoszlása nem alakult egészségesen. A nagyjából stagnáló tanári létszám mellett a docensek száma lo év alatt közel 2,5-szeresére nőtt* az adjunktusok száma közel kétszeresére, a tanársegédek száma viszont lassan csökkent.
