Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1966. november 21. (21-47.) - 1. Egyetemi tanári és docensi pályázatok elbírálása - 2. A KISZ KB 1966. október 4-i határozataiból eredő egyetemi feladatok - 3. A BME 1965/66. évi tevékenysége
dr.Frigyes Ando r dékán: A kommunista szakemberképzéssel kapcsolatos kérdéskompelxumról nagyon sokat beszélünk, de meggyőződésem, hogy nem tul sokat tettünk ebben a vonatkozasában ennek egyik oka az, hogy a kommunista szakember fogalma ugyan egyes dokumentumokban lerögzített dolog > pl* az oktatási refoim megindulásakor kiadott miniszteri rendelkezések és egyebek tartalmaznak bizonyos megfogalmazásokat, ez azonban magunk előtt is kevéssé ismeretesek és az oktatók széles tömegei előtt sem ismeretes. Éppen ezért az oktatók egy tekintélyes része ezt sokkal inkább valami frázisnak tartja és nem tudja azt a tartalmat hozzáképzelni, ami emögött van. Elsődleges feladatunk magunk számára és az oktatók számára is érthetően megfogalmazni, hogy milyen emberek oktatását, nevelését, tehát milyen embertípust akarunk az egyetemen kialakítani. Erről szélesebb körű vitákat indítani, mert azt hiszem, hogy már kevéssé képezi vita tárgyát az, ÚOgy az egyetemen nevelni is kell az oktatas mellett. Ezt már többé-kevésbé elismerik. A nevelés tartalmai és formai kérdései tekintetében van nagy bizonytalanság. Mi sokszor mesterségesen különválasztjuk az oktatás-neveles funkciókat, holott azokat egységben kellene tekinteni. Természetesen nagyon sol<at kell vitatkoznunk afellől, hogy ezt hogyan kell megtenni, mindenesetre ezt le kellene rögzíteni. A másik kérdés, bgy meg vannak-e az egyetemen a nevelés feltételei? A Villamosmérnöki Karon kevéssé vannak meg ezek a feltételek. Egész oktatási rendszerünkben a mi karunkon tul sok a formális elem ? amely lényegileg azt jelenti, hogy a miniszter által jóváhagyott tantervek szerint bizonyos vizsgákat, méréseket el kell végezni. Az ellenőrzés bizonyos formális feltételek teljesitésenek az ellenőrzéséből áll. Erinek alapján kapja meg a hallgató az osztályzatot. Az egyetemen vörös diplomát is lehet kapni, vagy jeles eredményt elérni anélkül, hogy az illető fiatalemberből azt a maximumot hoznánk kij amelyet egy értékes emberből érdemes kihozni. A munkára, önallóságra való nevelésre kevés lehetőség van az egyetemen és ha meg is próbálunk ilyen feladatokat tűzni a hallgatók elé, akkor sincs a kezünkben olyan eszköz, amivel a hallgatók számára ezt érdekessé, elismertté tudnánk teni. Az xhogy ilyen helyzet kialzkult, nagymértékben a tömegoktatásra való áttérés és oka az, A létszámok sokkal gyorsabban növekedtek, mint az anyagi lehetőségek, tehát kénytelenek voltunk ilyen "tömegszerű" módszereket bevezetni. Most egy más periódusa kezdődik a felsőoktatás fejlődésének. Érnek a feltételek arra, hogy többet tudunk majd az egyénnel foglalkozni, tehát személyre szóló feladatokat többet tudunk kiadni. A szükségletek és lehetőségek közelebb kerülnek egymáshoz. Fontos lenne, hogy a tanszékek visszatérnének az eredeti klasszikus feladataikhoz. El kell érni, hogy a hallgatók oktatása, nevelésé a tanszékek falai között történjék.
