Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1967. június 19. (148-158.) - A BME, ÉKME és az MSZMP Műszaki Egyetemi Pártbizottsága együttes ülése - 1. A BME és az ÉKME egyesítésére vonatkozó állami rendeletek
- 3 Az erők koncentrálása lehetőséget ad a műszaki tudományok összehangoltabb oktatására és müvelésére, a párhuzamosan működő szakok, illetve ágazatok észszerű újjászervezésére és nem kisebb mértékben a képzés gazdaságosabbá tételére. Az egyesitett egyetem szervezetében meghatározott 6 kar képes lesz ellátni a népgazdaság épitő, gépész, épitész, wgyész, villamos és közlekedésmernöki szakember szükségletét • Tisztelt Elvtársak! Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a szervezeti egyesités és a jogszabályok csupán ebben a kérdésben rendelkezhettek, önmagában nem eredményezheti a további két egyetem oktato-, nevelő- és tudományos munkájában már régóta meglévő összes vitatott kérdés azonnali, vagy akárcsak a legközelebbi időben történő megoldását. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a távlati célkitűzések eredményes megvalósítása az egyetem oktatóinak, dolgozóinak és a vezetési feladatokkal megbizott tisztségviselőknek közvetlen közreműködése nélkül nem lehet megvalósítani. A Párt IX. Kongresszusa, gazdaságpolitikai fejlődésünk irányának megjelölése mellett a társadalmi, állami szervezeti életben, a szervezetek és testületek demokratizmusának és önállóságának jelentős növelését jelölte meg, mint a szocializmus felépitése szakaszában a társadalmi erők kibontakozásának, hatékonysági növelésének egyik fontos eszközét. Az egyesités előkészítésekor ezekre a feltételekre igyekeztünk figyelemmel lenni. A két egyetem vezető oktatóiból felkért egyesitő bizottság a minisztérium szerveivel rendszeresen együttműködve beható vizsgálódások, viták és a legjobb szervezési megoldások keresése után alakította ki ezt az előreláthatólag legmegfelelőbb megoldást. Az egyesitő bizottság munkája.kiterjedt mind a képzés, mind az oktató- nevelőmunka, mind pedig az e feladatokat ellátó egyetemi szerevezetek, tanszékek, kari és egyetemi testületi szervek, mind pedig a kari és egyetemi vezetés színvonala fejlesztésének feltételeire. Az előkészitő munkában a Minisztérium arra töreloclett, hogy az uj mechanizmus irányelveinek megfelelően az egyetem nagyobb önállósága realizálódjék, valóságos döntési jogai növekedjenek mind az oktató^ nevelő és személyi, mind pedig a gazdasági tevékenység teren. Az egyesitő bizottság az egyetemek párt- és szakszervezeti vezetésének hatékony politikai és a megoldási lehetőségek kidolgozásában is megnyilvánuló közvetlen segítségével - meggyőződésem szerint - elérte azt^ hogy az egyetem uj vezetése számára a megoldás irányát jol kijelölje. Gondosan előkészített javaslatainak túlnyomó többsége a minisztériumi irányítás mechanizmusát is művelődéspolitika,! előirányitás útjára ösztönözte. A többségi véleménynyel kialakított javaslatok jelentős része pedig alkalmas lesz arra, hogy az egyetem megnövekedett döntési jogai és hatásköre gyakorlásában az adott lehetőségek között mérlegelve,
