Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. június 19. (148-158.) - A BME, ÉKME és az MSZMP Műszaki Egyetemi Pártbizottsága együttes ülése - 1. A BME és az ÉKME egyesítésére vonatkozó állami rendeletek

- 4 kényszerű lekötöttségek nélkül, a helyesebbnek itélt megoldásokat tervezze. Tisztelt Elvtársak! Megragadom ezt az alkalmat is arra, hogy a Minisztérium részéről ezúton fejezzem ki köszönetemet Dr.Csáki Erigyes, Dr. Hazay István, Dr.Gábor László, dr.Erigyes Andor, Lux László és dr.Petrik Olivér, valamint dr.Bozsó László és Jelen Lajos elvtársaknak, akik az egyesitő"bizottságban más, ugyancsak jelentős és nagy energiát lekötő munkájuk mellett időt és fáradságot nem kiméivé kimagaslóan, eredményes működésűkkel nem kis mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az egyesités szervezeti lebonyolításának feltételeit megteremts ék. Javaslom, hogy a mai ülésünk az emiitett elvtársak eredményes munkájáról ennek a tanácsülésnek a jegyzőkönyvében is emlékezzék meg. Ugy érzem, hogy e tanácsülés alkalmával nem szükségtelen a teljesség igénye nélkül néhány gondolatban felvázolni szervezeti egyesités^ lebonyolításának kiemelhető elvi alapjait és ahhoz fűzhető fontosabb konzekvenciákat. Elsőként néhány szervezeti kérdést emelnék ki. Az egyesités során már az első ütemben megvalósítható néhány központi oktatási feladatot ellátó tanszék szervezeti egyesitése, elsősorban azzal a céllal, hogy az oktató, nevelő, tudományos munka ezen alapbázisainak hatékonysága megnövekedjék. Az összevonás keretében optimálisan biztositható az oktatás, nevelés és tudományos munka sok esetben szűk, személyi és tárgyi, de nem kevésbé jelentéktelen szervezeti feltételei is. Az összevonás az egyetem igazgatási és gazdasági szervezetének gördülékenyebb, gyorsabb és egyszerüsitettebb munkastílusát is kialakíthatja. Nem formális szervezeti egybeolvasztásról van szó-és ezt az előbb elmondottakra is értem - hanem arról, hogy az egyesitett Budapesti Műszaki Egyetemen az eddig széttagoltan meglévő kapacitásokat, összpontositva a szervezetet a folyamatosan vggsendő feladatok ellátása mellett, az érdemi döntéseket elvi alapokon, jobban előkészitő intézményekké fejleszthessük. Természetszerű, hogy a Minisztérium műszaki felsőoktatási irányi tó feladataiból fokozatosan átadásra kerülő hatáskörök és döntési jogkörök nem egyszerűen az egyetem egyszemélyi felelős vezetőjére, rektorára összpontosul. Ha ezt az utat választanánk, a régi, nehézkes mechanizmus, az ügyektől távoleső irányitas bürokratizmusát termelnénk újra. Az egyetem önállósága, a döntési jogokkal va}ó élés lehetősége csak akkor válik valóságos önállósággá, ha a hatáskörök az egyetem felső vezetése, a rektor és arektorhelyettes elvtársak között és különös; : jelentőséggel említhetném a rektor és az Egyetemi Tanács között, valamint a rektor és a karok vezetése között a feladatok és döntések gondos elhatárolásával az összefüggések és a végrehajtás ellenőrzésének lehetőségével megteremtődnek. A legmegfelelőbb szervezetrendszer kialakitása, a hatáskörök és döntési jogok megosztása és elhatárolása, az egyetem és karok vezetése, valamint