Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1966. június 13. (138-152.) - 1. A III. éves hallgatók szakmai és politikai fejlődésének vizsgálata - 2. A BME 1965. évi tudományos kutatómunkája - 3. Javaslat az 1967. évi állami vezetőkre
Elnök : Felkéri Petrik^rektorhelyetteat hogy vizsgálja meg mi a leghatékonyabb módja, hogy az oktatók tudomást szerez zenek az anyagról* II* Mapirend : Beszámoló jelentés a BME 1965. évi tudományos kutatómunkájáról* Előadó: Dr. Gillemot László rektorhelyettes távollétében: Dr.Csáki Frigyes rektor. Elnök : Látszólag mindent elkövetünk a tudományos munka előrelerxiitéee érdekében a nehézségek elhárítására. A jelentés optimista hangja ellenéra megállapíthatjuk, hogy vannak hiányosságaink a tudományos kutatómunkában és ez egyike a legsúlyosabb problémáinknak. Nemcsak oktatómunkával, hanem magasszintü kutatómunkával is be kell bizonyítania az egyetemnek, hogy érdemes erre a névre* Kéri a tanácstagokat, szóljanak hozzá a jelentéshez* Dr. Gruber Józse f professzor: A 18. old* 2./ pontjával kapcsolatban a jelentés helyesen megállapítja, hogy emelkedik az oktatók oktatási és adminiaztrátiv terhelése, főleg a reform tantervvel kapcsolatban. Ezt néhány számadattal egésziteném ki* Pár évvel ezelőtt 8 óra órarendi óra körül volt az egyetemi átlagterhelés, ez 12 óra fölé ment, ami 50#-ce emelkedés* Ezzel arányosnak vehető az oktató, nevelő munkával kapcsolatos elfoglaltság. Ez az emelkedés igen komolyan veszélyezteti a tudományos kutatómunkára forditható időhányadot és tartós viaszaeeést jelent. Hatékony intézkedést csak akkor eszközölhetnénk, ha valamilyen módon biztositani lehetne, hogy az oktatók átlagterheléae csökkenjen* Erre nincs sok remény* Az oktatói terhelés növekedését százalékosan kiemelném és feihivnám a főhatóság figyelmét arra, hogy ez a helyzet rendkivül aggályos, mert az adott körülmények között a kutatómunka tartós visszaesésével kell számolni* Dr. Varsányi Györg y professzor: A jelentés optimista hangja néha ellenkező hangulatba csap át. A 20. oldalon emlités van, hogy müszexparkunk elmarad a világszínvonaltól* A kutatói kapacitás jelentős mértékben növekedhetne -még a jelenlegi oktatási terhelés és létszám mellett is- ha ezen a téren valamilyen fejlődést lehetne elérni* Erire nincs sok remény, mert ha megnézzük a 6. oItalon a támogatások összegét, egyenként tekintélyesek, de a menete mégis csökkenő* Felszámolható ez a világszínvonaltól való lemaradás a jövőben?
