Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1965. január 29. (85-106.) - 1. A fiatal oktatók pedagógiai képzése - 2. A hallgatói terhelés és norma kérdései - 3. Egy III. éves vegyészmérnök-hallgató levele Kádár Jánoshoz

jogkör, iaogy mi az amelyen belül gazda.xodni lehet az idővel. Felmerült az a kérdés, hogy a Műszaki Egyetem fegyelme mind hallgatói, mind oktatói vonatkozásban is sok kívánnivalót hagy maga után és en ek kápcsán merült fel az a gondolat, hogy a fegyelmezettlenség hatterében nem e a túlzott terhelések áll­nak, hogy valami olyasmit követelünk hallgatóinktól amire em­berileg képtelenek és ez bizonyos felelőtlenséget, rossz han­gulatot teremt. Ilyen körülmények között ugy látta ez a szükitett Rektori Ta­nács, hogy a leglényegeseob Kérdés az, hogy a hallgatóknak a terhelését rögzítsük. Áz oktató.si reformban eddig eljutottunk odáig, hogy lerögzí­tettük azt, hogy 36 óra van egy héten, ho y ez a 36 óra hogyan oszlik fel az egyes tanszékek között elm leti és gyakorlati órákban, de az. eddigiek során soha nom került annak vizsgála­tára sor, ho 0y a hallgatók részéről mit jelent ez a harminc­hat óra, meddig terjedhet a hallgatók terhelése, mi az a ha­tár amelyet jogosnak tekinthetünk. Kérem a tisztelt Egyetemi Tanács tagjait, hogy ellentétes né­zetüket mondják el itt, de ugyanakkor nagyon kérem,, hogy ezen a közgyűlésen támo, assanak engem, mort itt vitákra és ellenvé­leményekre lehet számítani. Elgondolásunk rendkívül egyszerű és abban nyilvánul meg, hogy bizonyos normákat léptetnénk eletbe a hallgatók terhelésére vonatkozólag. Azt mondjuk, hogy a hallgatónak van átlagosan 18 óra elméleti előadása és 18 óra gyakorlata. A 18 óra elmé­leti előadást ha meg akarná tanulni, akkor legalább még 18 óra kellene neki, erre nem száraithatunk, hogy ezt rögtön megta­nul ja ? hanem csak arra, hogy/legalább lépést tudjon tartani az előadások anyagával. Ezt neveznénk a minimális fo],y ;anatos ta­nulásnak. Ennek fejében minden egyes előadási órához 50%-ot hozzászámítanánk otthoni foglalkozás cimén, tehát há volna egy két órás elméleti tárgy, akkor be lehet szarnitani a hallgató terhelésébe azt, nogy otthon még egy órát az anyag felfrissí­tésével, a meg nem értett részek utánanézésével tölt. Ugyanakkor a gyakoriátoknál 100%-ot számítanák hozzá. Tehát bármilyen gyakorlat is lenne, akár számítási, akár szerkesz­tési gyakorlat, vagy rajzfeladat, vagy mérési jegyzőkönyv ké­szítése, mondjuk négy óra gyakorlati terheléshez a tanrendben, hozzá kell számitanunk még négy órát az illető gyakorlat fela­datainak megold', sához. Ez azt jelenti, nogy a 18 órához ujabb 18 óra- jönne hozzá és 18 óra arai a gyakorlati 100%-ból származik, 9 óra ari az elmé­leti 50%-ból származik ez összesen 27 óra, a 36 órás itteni elfoglaltsághoz hozzáadva hatvanhárom órát. tesz ki. Azt hi­szem ez a-63 óra egy igen m gas terhelést jelentene a Műszaki Egyetemen, de még mindig jobb mint a jelenlegi rendszer, ami­kor vannak olyan hetek, íogy 80-90 órákat kell a hallgatónak dolgoznia, különösen rajzbeadások idején. Kérem az Egyetemi Tanácsot, hogy ezt a 63 órát ne tekintsék ugy, "hogy ki kell tölteni, hanem ugy, hogy ezt nem szabad átla gosan túllépni. . / .

Next

/
Thumbnails
Contents