M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1939-1940
1940. június 27. (216-341)
Tekintetes Gépészmérnöki Osztály! Megbízatásunknak megfelelően áttanulmányoztuk a II. és IV. gép* szerkezettani tanszékre beérkezett pályázatokat. Schimanek Emil tanár, aki vállalta az előadói szerepet, ideiglenes jelentésben tájékoztatta a bizottságot arról, hogy az egyes folyamodók, tekintettel a szóbaníorgó tanszékek ellátásával kapcsolatos követelményekre, képzettségük, irodalmi és gyakorlati munkásságuk, előadóképességük és egyéb egyéni tulajdonságaik folytán mily mértékben nyújtanak biztosítékot arra vonatkozólag, hogy a tanszék ellátását a siker reményében reájuk bizhatjuk. A Bizottság az előadó jelentését minden részében megvitatta és minden egyes folyamodó alkalmasságát megvizsgálva, a következő egybehangzó jelentést terjeszti a tekintetes Osztály elé. Jelentés. Mindenek előtt összefoglaljuk azokat a legfontosabb szempontokat, amelyeknek figyelembe vételével javaslatainkat kidolgoztuk. Elsősorban mérlegeltük a foyarnodó elméleti képzettségét. Ennél a mérlegelésnél nem csak azt néztük, hogy a pályázó műegyetemi tanulmányaiban milyen eredményeket mutatott fel, hanem azt is, hogy a gyakorlati életben kifejtett működése során vagy irodalmi tevékenységében volt-e alkalma elméleti képzettségét a mérnöki alkotómunka terén értékesíteni. Mindenik folyamodónál külön vizsgálat tárgyává tettük, hogy előadásaiban, írásaiban, vagy szerkesztő-mérnöki tevékenységében nem találjuk-e meg azt a hibáit, amelybe a kitűnő elméleti képzettségű mérnököknek, sajnos nagy része beleesik, hogy a felvetett kérdés vizsgálatánál összetéveszti a tudományos alaposságot a valóságtól távolálló fejtegetésekkel. Tudományos munkának tekinti azt, ha fejtegetéseit a matematikai formulák végnélküli sorozatával tudományos köntösbe öltöztetve tálalja fel. Nem való professzornak az a mérnök, — legyen elméletileg bármilyen magas képzettségű, — aki nem tudja az előadandó problémákat és azok megfejtésére irányuló különböző módszereket és eljárásokat szóval, vagy írásban úgy ismertetni, hogy a hallgató már szóbeli előadáson megtanulja a hallottakat, az olvasó pedig a logikus következtetéseket könnyen követve, azt a benyomást kapja, hogy mindaz, amit olvas, olyan természetes és világos, hogy ő maga is megtalálhatta volna a megfejtést. Így kedvet kap a tudományos vizsgálatok folytatásához, míg az ellenkező esetben azt a benyomást kapja, hogy ő ezt a tudományt sose fogja megtanulni. Ezáltal elriasztódik attól, hogy maga is próbálkozzék ismerete-
