M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1939-1940
1940. június 27. (216-341)
2 inek a mérnöki alkotás, vagy a tudományos kutatás terén való értékesítésével. Az utóbbi esetben a tanálr a legjobban törekvő diákot is elcsüggeszti, míg az előbbi esetben arra kell vigyáznia, nehogy a diák túlságosan lekicsinyelje azokat a nehézségeket, amelyekkel a mérnöki alkotás terén meg kell küzdenie, különösen annak, aki önálló vagy éppen úttörő munkát végez. Megvizsgáltuk a pályázóknak saját működésűkről adott jelentését abból a szempontból is, vájjon az illető milyen fokú önkritikával bír. Különösen azt figyeltük meg, hogy nem becsüli-e túl irodalmi és gyakorlati tevékenységének eredményeit. Tettük ezt azért, mert azon a véleményen vagyunk, hogy a mérnöknevelés terén síikért csak az a tanár érhet el, aki a helyes kritikai érzéket felébreszteni és kifejleszteni tudja. De ehhez első sorban az kell, hogy a tanár maga rendelkezzék ily érzékkel, melynek legjobb mértékét adja meg az a körülmény, hogy a saját dolgai megítélésénél mennyire tud tárgyilagos lenni. Tájékoztatást ad erre nézve az a körülmény is, hogy a folyamodó akkor, amikor működéséről beszámol, milyen ténykedést tartott szükségesnek külön megemlíteni, esetleg kiemelni. Ha egészen jelentéktelen dolgokat hangsúlyoz, ez bizonyítéka annak, hogy általában túlbecsüli munkájának eredményeit. Példaként említjük meg azt, hogy a folyamodók közül többen hivatkoznak arra, hogy bírósági szakértők s milyen ügyekben működtek közre. Ennek a tevékenységnek pedjg, — legyen az bármily érdekes, vagy az illetőre nézve bármily jelentős, --a tanári feladatkör betöltésére való alkalmasság szempontjából semmiféle jelentősége nincsen. A gyakorlati működés általában csak olyan esetben jöhet az alkalmasság megítélésénél figyelembe, ha az felelősséggel járó tervezési vagy üzemvezetői tevékenységgel volt kapcsolatos, vagy akkor, ha a gyakorlati tevékenység eredményeségének, vagy meddőségének megítélésére módunk van. Áll ez különösen a magánmérnöki gyakorlatban kifejtett gyakorlati működésre. Az önbírálat szempontjából hasonló elbírálás alá esik az a körülmény, hogy vannak a folyamodók közt olyanok is, (ketten), akik mind a két tanszékre beadták pályázatukat. Szükségesnek tartjuk annak a kijelentését, hogy ebben a kettős pályázatban a pályázónak megalapozatlan önbizalmát látjuk. A szóbanforgó két tanszék tárgyköre t. i. lényegesen eltérő. A gépelemek tanszékének feladata a később részletezendő követelményeknek megfelelő konstruktőri nevelés. E tanszék tárgyköre a fizikának főleg a mechanikai és szilárdságtani fejezetein, továbbá a gyártási technológia ismeretein építendő fel, míg ezzel szemben a IV. gépszerkezettani tanszék, (a gázmotorok, generátorok és kazánok taszéke) üzemtechnikai jellegű. Ez a tanszék főleg a fizikáinak, a gőzök és gázok hőtani jelenségeinek és e közegek áramlásának törvényszerűségét megállapító összefüggéseken' épül fel, de ehhez még csatlakoznak a kémiának és kémiai technológiáinak tárgykörébe eső alapismeretek is, amelyekhez azután a gépelemek tanításánál fentebb említett mechanikai és szilárdságtani ismeretek is sorakoznak. A Műegyetem oktatásának mai rendjében háttérbe szorul a konstruktőr-mérnök kiképzése és inkább az üzemmérnöki feladatkör teljesítésére alkalmas gépészmérnöknek nevelését tekintjük a Műegyetemen folyó mérnöki oktatás legfontosabb feladatának. Erre való tekintettel a hőerőgépek oktatásával kapcsolatban sokkal bonyolultabb feladatokra, ill. azok Sl
