Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1965-1966

1966. május 31. (559-624.) - 1. Jelentés az MSZMP KB Ideológiai Irányelveinek feldolgozásáról (564-624.)

- 29 amely az oktatókban többé-kevésbé megvan, hogy tudniillik szeretnék jobban végezni a nevelői munkát, és szivesen vennék, ha ezt a nevelő munkát rendszeresen és alaposan értékelnék az egyetemen, vagyis: ha megmondanák, hogy mi az, amit jól csináltunk ebben a munkában, és mi az, amit roszszul végeztünk: akkor az az igény, amelyet itt megfogalmaztunk, konkréttá válna, és le is tudnánk méxni ezeknek a teljesítését. Mit lehetne tenni? A szakszervezet elvégezte hivatalosan az oktatók munkaidejének felmérését, és kiegészítő elfoglaltságuk felmérését, amiből kiderült, hogy végeredményben az egyénekre menő nevelő munkának, vagy általában a nevelő munkának a súlya a heti elfoglaltság körében igen elenyésző. Ahol ezt őszintén megmondták, ott kiderült, hogy ez tulajdonképpen az órarendi órákat követő kis, néhány perces folyosói beszélgetósekre korlátozódik, és arra, amit az órákon végez az oktató. Az utóbbi könnyem lemérhető, hiszen nem kell hozzá más, mint az, hogy a tárgyhoz értő, és tapasztalt oktató elvtársak alkalmanként megvitassák ezeket a módszereket. A másik rész az, amit az illető oktató egy-két hallgatóval folytathat. Ez többletmunkát jelent, és abból az időből vesz el, ami az órarendi elfoglaltságon tul marad a munkaidejéből. Ha ezt nem értékeli az egyetem, akkor nyilvánvaló, hogy szívesebben végzi az oktató a maga tudomán,yo£r továbbfejlesztését, szakvélemények adását, Kk-munkát, stb., mert ennek ex*edménye vagy azonnal, vagy ^egalábbis rövid időn belül jelentkezik. A nevelés megbecsülését tulajdonképpen az jelentené, hogy a minősítésekben jelentkezne egy-egy oktatónak a jó, vagy rossz nevelő munkája is. Ezt viszont csak általánosságban, ( SSf