Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1965-1966

1965. szeptember 29. (1-57.) - 3. Az ÉKME 1965/66. évi munkaterve (8-37.,

- 25 az időkczti tapasztalatok rossz eredményről számiolnak be, akkor ezen ne változtathassunk. Igen nehéz ezt ugy megváló3itani, hogy sikeres leg en és kérdés, hogy a befektetett erőfeszit sek meghozzák-e a kívánt eredményt. A másik észrevételem a Mérnöki továbbképzésre, a szakmérnökképzésre vonatkozik, már Bölcskei rektorheiyettec urnák meg vannak a távlati tervei, de mégis célszerű volna, ha a Minisztérium az érdekelt szaktárcákkal legkésőbb februárig eldöntené, ho^y 1967-bcn milyen szakmérnök-to/áboképzés legyen. Ebb^n az évben is az volt a baj, hogy elkésve kaptuk vissza a Minisztériumtól a döntést, - és igy az ipari és a mezőgazdasági szakmérnökképzést mór nem lehetett teljes helyességgel megvalósítani, hiszen ahhoz, hogy ezt megfelelő hatékonysággal folytassuk, a jegyzetek megírása és az előadók felkészítése céljából egy évre van szükség, mert különben csak formálissá válik a továbbképzés. A Minisztériumnak van egy elvi döntése, hogy csak olyan ágazatokban lehet indítani továbbképzést, amelyekre több mint 25 fő jelentkezik. Elvileg ez helyes, ue nem tudom, hogy mindenütt helyes-e. Vannak ugyanis olyan szakmérnöki ágazatok, amely kben az országnak nincs szüksége évente 25 emberre, de viszont 15 emberre szükség van. Most nem tudom pontosan, hogy ebben a vonatkozásban hány emberre van szükség, de a fel-letszérkezeti szakmérnöki ágban lb-.n jelentkeztek, és igy a továbbképzés nem indult meg, hanem valamennyi jelentkezővel közöltük, hogy egyelőre bizonytalan a szakkép-