Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1963-1964

1964. május 15. (735-848.) - 1. A reformoktatás módszertani kérdéseinek megvitatása (741-848.)

62 A harmadik nagy feladat-csoport: a számonkérés, ami egyút­tal készteti a hallgatókat a tanulásra. Ha a számonkérés fo­lyamatos, akkor a tanulás is folyamatos. Ennek a zárthelyi az eszköze. Ennek sokféle módja van. Az anyag nem foglal ál­lást a módszerek mellett. A számonkérésre tehát nagyon al­kalmasak a gyakorlatok és a végén generálisan a vizsga. Lé­vai elvtárs emiitett egy-két módszert, amelyekkel elérhető volna, hogy több mutatószám álljon rendelkezésre a aihősi­tésnél, hogy ne egyedül csak a vizsga eredményei alapján i­téljük meg a hallgató felkészültségét. Még egy-két szót a számonkérésnek, a vizsgának a tapasztalatairól. Nem kelle­mes dolog megállapítani, hogy a hallgatók jelentős része - jó egyharmad része - majdnem ugy áll hozzá a kalkuloshoz: kérem, professzor ur, nekem mindegy, hogy elégséges kalku­lust tetszik-e adni, vagy közepest. Ez destruktív magatar­tás, mert azt foglalja magában, hogy neki mindegy, hogy mi­lyen jegyet kap, mert igy is kap oklevelet és ugy is. Fi­gyeltem ennek a kategóriának a morális és a szakmai színvo­nalát. Ebből a kategóriából egyharmad résznek nagyon vi­szolyogva adnék oklevelet. Ezzel a fontos kérdéssel szem­be kell nézni. A tapasztalatokból sok minden leszűrhető a módszerekre vonatkozóan"s, és ezeketna tanulságokat fel kell használni. Megemlítette valaki, hogy évente módszertani megbeszélése­ket kellene tartani. A matematikai felkészültsége a hallga­tóknak siralmas. Ebben a tekintetben bizonytalan lábon áll­nak a hallgatók, amikor elhagyj; k az épületet.

Next

/
Thumbnails
Contents