Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1963-1964

1964. május 15. (735-848.) - 1. A reformoktatás módszertani kérdéseinek megvitatása (741-848.)

- 38 telmezései nemcsak tantárgyanként, han-m előadónként is. Mit értünk az előadások jegyzetelése alatt? Ebben a kérdésben eltérnek a vélemények. T.i. amikor ellenőrizzük az előadások jegyzetelését, akkor azt látjuk, hogy van.^aki ugy jegyzetel, hogy a lényeges részeket kijtudja szűrni, és van, aki majdnem szószerint leirja az előadó által elmondottakat. Általában hajlamosak vagyunk arra, hogy akinek bőséges a jegjzete, arról azt mondjuk, hogy bizonyára jól odafigyelt, akié pedig nem bőséges, arról azt állapítjuk meg, hogy nem figyelt oda. Elvileg helyes, hogy jegyzetelnek a hallgatók, de ez főleg ott helyes, ahol a tantárgy jellege olyan, hogy inkább az ábrákon és sémákon keresztül magyarázza el a dolgok logikáját. Minél többször rajzolja le a hallgató vagy ismétli az anyagot, annál inkább teszi azt magáévá. De a leiró tárgy aknái, ahol az előadások anyagát ismétli az előadás, ott a jegyzetelés szinte felesleges, mert hiszen ugyanazt a lexikális anyagot ő a jegyzetből is át tudja venni a saját nyelvezetére. Felvetek itt egy kérdést, amely ugy jelentkezett, miiit a folyamatos tanulásnak egyik módszere. Amikor a hallgató hiányzik és nem nem egyszer hiányzik, akkor a jegyzetelés elmarad. Tehát kihagy egy előadást, és azután a következőt unja. Nagyon gyakran azt csináljuk, hogy pótoltatjuk vele a jegyzetet. Ez nem jó módszer. Ezért azt javasolom, hogy amikor a hallgató kihagyott egy bizonyos részt, azt ne pótolja a jegyzetébem, hanem más módszerrel kell a folyamatosságot biztosítani. A folyamatos tanulással kapcsolatban az 5.pontban Homoródi