Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1963-1964
1964. május 15. (735-848.) - 1. A reformoktatás módszertani kérdéseinek megvitatása (741-848.)
- 25 Meggyőződésem, xxogy a tankönyvek nem póxolják a jegyzeteket. Egyrészt azért nem, mert a tankönyvek uj kiadásai nem 3 évenként jelennek meg. Nem tudom, hogy van-e arra példa, hogy egy tankönyvből 3 éven belül uj kiadás jelent meg. Nincs mód arra, hogy tankönyvekből ennyire sürü iaokozöicDen törten jenek uj kiadások es ezt nem is lehet megkivannx, mert tanko«jnt« könyvkiadási kapacitásunk sem uimá el ezt. véleményem azakeval egyezik, akik azt a nézetet vallják, hogy a tankönyvnek szakkönyvnek kell lennie, a közvetlen oktatást pedig a jegyzetnek kell ellátnia. Jegyzetet kell kiadni 2-3 évenként, még hozzá nem heti óránként számított 1-2 iv terjedelemben, hanem 4-5 iv terjedelemben. A jegyzet alkalma® arra, hogy az időközi tanulmányokat visszatükrözze és nagyon alkalmas arra, hogy az oktatási tapasztalatok leszürhetők legyenek és azokat visszaadja. Teljesen hibás az az elv, amely azt mondja, hogy amely tárgyból jó tankönyv van, abból nincs szükség jegyzetre. A jó tankönyv értéke is időleges és ezért abból is szükség van jegyzetre. A máaik, amiről szólni akarok: a hallgatók jegyzetelése és a folyamatos tanulás ellenőrzése. Nagyon helyesnek tartom azt a javaslatot, amely az előterjesztésben megtalálható, hogy a rendszeres jegyzetkészitést a hallgatóktól meg kell követelni. Kétségtelen, hogy a jegyzetkészítés bizonyos időt el von a hallgatók figyelmétől és talán nem tudja olyan precízen követni az előadás folyamát, ha tökéletes jegyzetet akar készíteni. Éppen ezért nem kellene a tökéletes