Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1955-1956
1956. március 9. (37-70.) - 2. A levelező oktatás kérdései (38-49.,53-70.)
- 10 rájükfnövelésére kellene azt felhasználni. Nézete szerint a lakóépületek és középe letek tervezését crak elméleti formában kellene e hallgatók számára oktatni, tervezésre azonban nincs értelme őket tanitani,mert annak gyakorlati értelme amúgy sincs. Az V.éves hallgatók kivételével évfolyamnak káderanyaga igen jó és főként olyan hallgatók vannak ott,- '-elv akik korábban is tervezők voltak - e hallgatók közül tervező építészmérnököket kinevelni nem lehet. •ailnö k javasolja, hogy ezt a problémát mind a k't budapesti Kar alaposan vizsgálja felül és későbbi időpontban tegyenek a Tanácsnak jelentést. Amennyiben annak szüksége mutatkoznék, a főhatóság figyelmét is fel kell hivni az etéren kialakult álláspontra. Ezzel kapcsolatosan megemlíti, hogy a Közlekedési Üzemmérnöki Karon eddig csak a vasutüzemeltetési szakon folyik levelezőoktatás. A közelmúltban felterjesztést tettünk a Minisztériumhoz, hogy a gépjármüüzemeletetési szakon is szervezhessünk levelezőoktatást. Elég nagyszámú k 19Ő érdeklődő tette ezt a kérésünket indokolttá, A Minisztérium iránymutatása egyébként is az volt, hogy amilyen szakok a nappali tagozaton vannak, lehetőleg azokat kell a levelezőtagczaton is megindítani. Ha a vílasz a Minisztériumtól megérkezik, be fog arról a Tanács előtt számolni Kitér még a szakmai gyakorlattal kapcsolatosai) tett épitázmérnökkari javaslatra. Szerinte nem annyira a kétéves időtartamot kellene megnyújtani, mint in ább a szakmai gyakorlat komolyságát kellene tüzetesebben felülvizsgálni. Többek hozzászólás a alapján az a nézet alakult ki,miszerint a kétéves szakmai yakorlat nem biztosítja azt, hogy a hallgatók olyan széles látókörre tegyenek szert, ami az Egyetem elvégzéséhez elegendő. .álno k szükségesnek látja különválasztani a kétféle level* zőhallgatótipust. A levet zőhallgatók egyik csoportja már műszaki vezetőállásban van és beosztásához szükséges áz oklevél megszerzése. Ezek legnagyobb része kiemelt munkáskáder. Ezekre a kormányzat számit, a szakminisztériumoknak szükségük van rájuk, a munkahelyük kívánja az oklevél megszerzését. A leveleaőokt.'itás elsősorban és tulajdonképpen ezek számára nyert megszervezést. A másik csoport azokból a hallgatókból áll, akik megfelelő rátermettséget éreznek a mérnöki, vagy építészmérnöki tanú'! ..anyokhoz, müsza i munkakörben is dolgoznak, de valamilyen ok miatt addig oklevelet nem tudtak szerezni. Esetleg munkahelyüknek nincs is olyan terve, hogy őket műszaki vezetői állásba helyezze, ue a kormányzat intenciói szerint ezek számára is lehetővé kell te?.nünk az oklevél megszerzését. Ezeknek elsősorban saját érdekük, hogy elvégezzék az Egyetemet. Az első kategória lényegesebb. Nézete szer. nt még szociális kategória szempontjából is különbözőképpen lennének elbirál^ndók. Az első kategóriába tartozók a szociális származásra való tekintet nélkül felvehetők lennének, hiszen úgyis mérnöki munkakörben dolgoznak /úgyis lep-nagyobb részük kiemelt munkaskáder/, a második kategóriába tartozóknál viszont a nappali tagozatos hallgatókra érv'nyes szociális kategorizálás lehetne irányadó, mert az oklevélszerzésük után létszámuk a mérnöktársadalmat fogja növelni. Sítüt*?! í 8 , l r hS® r aV ls ő kategóriába tartozóknál szakminiastériumi íllttt ls szükséges lenne és ezek részére a vállalatoknak is több ked«nS?í nÜ + k eí lei ?? n£ u^*nio]r ? minthogy kiképzés ;k vállalat, érdek. A második kategóriába tartozoknal a szakminisztérium! javaslat mellőzhető Ü??í 'Lí£"£ 0íS/ ö?* en t jönnek az egyetemre és az oklevélszerzés csupán saját erdekük, esetleg kevesebb kedvezmény lenne részükre adható. %
