Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1955-1956

1956. március 9. (37-70.) - 2. A levelező oktatás kérdései (38-49.,53-70.)

- 9 ha visszatérnek, Meg kellene ker<. sni a módszereket, hogy ezek a hallgatok tanulmányaik megszakításának idejét megfelelően felhasználjá.Jc és tudással gyarapodva térjenek vissza, tekintettel arra, hogy jelenleg a helyzet éppen forditott és ilyen kihagyás után általában ínég kisebb tudással jönnek vissza,mint ahogyan elhagyták az Egyetemet. Bár itt nem esett róla szó, felhívja a Tanács figyelmét arra az e^yetei tapasztalatra, - amelyet nézete szerint szentén a Minisztérium elé kell tárni - hogy a vizsgák elnyujtásáriak lehetősége a levelezőhallgatókra nincs jó hatással. Megemlíti, hogy több hozzászolás foglalkozott a beiskolázással. Eddigi beiskolázásaink az ő megitélése szerint sem voltak megfelelőek. Tulajdon koppén nem is helyes a felvételi vizsgák ilyen előre megállapított formája. A felvételi vizsga anyagát ugy kellene megállapítani, hogy az ott megkivánt tudásmennyiség az Egyetemre kerülőknek biztosan uralt tudása legyen, amit közvetlen eípkészités nélkül is tudmok kell. Ilyr rendszer sólett nézete szerint jobb hallgatói anyagot lehetne beiskolázni. Rendkívül helytelennek tartja azt a módszert is, airut sok vállalat követ^ hogy kellőszámu jelentkező hiInyában olyanokat agitálnak meg a levelezőoktatásban való részvételre, akiknek nem is volt szándékukban tanulni, ahhoz semmi kedvük és hivatásérzetük nincs, megfelelő mérnöki munkakörbe vágó szakjai gyakorlattal sem rendelkeznek /pl. gépírók, személyzeti előadók stb./ Feltétlenül betartandónak tartja a felvételeknél a minira-ílit- pontszámoés azon alul a Minisztériumnak sem lenne szabad felvételt engedélyeznie, Rámutat, hogy évközben oktatómunkánk alatt is az oktatóknak nagyobb súlyt kellene helyezni a levelező hallgatók eImaradásainak behozására. Nem elég megállapítani, hogy nem vizsgáztak, nem jelentek meg a konferencián stb., hanem szorgalmazni kell 3 tanszékeknek is a hallgatók jobt mm Aját. Nem hagyhatjuk pl. Salamin dékánhelyettest ma^ra, aki mmder hallgatóval külön igyekszik énntkez sbe lépni és őket elmaradásaik behosasára felhívni, ebben a munkában minden tanszéknek és a tanszékek valamennyi oktatójának közre kell miiködniök. Feltétlenül szükségesnek látszanék annak az álláspontnak a kihangsúlyozása, hogy a munkahelyek részéről nagyobb kedvezményeket nyújtsanak. Ha nem is sikerül megvalósítani a munkáid"kedvezm'nyt, de legalább ne kivonjanak a levelezőhallgatóktól többletmunkát, a vizsgaidőszak alatti tanulmányi kedvezményeket biztosítsák, a vezetőállásban 'évőket megfelelő helyettesek melléjük történő beosztásával bizonyos fokig tehermentesítsék, kapják meg e hallgatók az utazási kedvezményeket stb. A .érnöki Kar felvetette a tervezés problémáját. Hozzászólást kér az Építészmérnöki Kar részéről is. V/eichmger Károl

y egyetemi tanár előadja, hogy tagadhatatlanul kívánat0£ lenne, ha ezek a hallgatók is betekintést nyerhetnének a tervezés különt ző módszereibe. A helyzet azonban igen neh'z. Egyrészt a^ok a tervek, amiket a hallgatók beküldenek, vagy beadnak, legnagyobbrészt nem a saj ít munkájuk. Másrészt a tanszékeknek a korrigálásoknál olyan m4r tékü szellr munkát kell belefektetniök egy-egy tervbe, hogy a hallgatókra tulajdonképpen csak a kihúzás és rajzolás marad. Ezek a hall atók nem lesznek terve-ok. Igyekszünk Őket me rtamtaní ar -a, amire feltétlenül szakségü' van. Tervez soktatásr kár az időt vesztegetni, inkább építészeti kult