Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1955-1956

1956. március 9. (37-70.) - 2. A levelező oktatás kérdései (38-49.,53-70.)

I - 7 nem kellene^ hallgatóknak kötelező órarendi foglalkozásokkal, tehát nem levekzűforiLában, elvégézniök. A Kar áll; spontja szerint a tervezés kérdése feltétlenül felülvizsgálandó. Ahogy Mózes elvtárs is emiitette, hasonló a helyzet a tervezési konferenciáknál is. Ott sóm lehet ellenőrzést gyakorolni, hanem rögtönzött előadást kell tartani a tervek igér\yeinek megfelelően, "inden leve lezőhallgat óval ugyjcell a xervezési konferenciát lefol„ atni, hogy az munkájában előbbre vigye. Vélcássy Ala,ic

s osztályvezető rámutat, hogy mindazok, akik esti vagy levele zooktatással foglalkoznak, tisztában vannak azzal, milyen, nehéz oktatási formák ezek. *api 8 órai munka után még komoly szellemi munkát végezni, igen nagy megterhelést jelent. Különösen nehéz ezen az Egyetemen, ahol a szerkesztési, tervezési gyakorlatok áz oktatás súlypontját képezik. Mióta figyelemmel kiséri az esti és levőezooktatást, sajnálattal kell rnegallapítana^ hogy ezektől a hallgatóktól fc zatosan egyre több kedvezményt vonnak meg. Ma r:ár azok a hallgatók sem jöhetnek el munkahelyeikről öt óra után, akiknek munkaadójuk ezt lehetővé tenné. Ugyancsak megfontolandó kérdés, ho^y azonos oklevéladás helyes-c a napp&i, esti és leveteőhaligátok részére.^z esti és levelezőhal Igatóknálugy nis a gyakorlatra kívánnak támaszkodni és ezért tételezik fel, hogy egyforma oklevél bocsátható ki minden tagozaton. Valóban csak igen gondosan végzett beiskolázással lehet e problémán segíteni, mert a hallgatók gyakorlati ismeretei nem általánosak, cs k egyes területekre sz ritkoznak. Az a keret, amit^ a Minisztérium megadott, csakiránymutató, ha kellő számú megfelelő jelentkező nincs, nem tanácsos azt betölteni. Tájékoztatásul közli,hogy a Minisztérium is látja,mi szerint a levelezőoktatás bizonyos mértékig elcsúszott. Tárgyalások folynak ezért az instruktorrendszer visszaáPitása érdekében. Munkaidőkedvezményről egyelőre nem tud. Ez sajnos nemcsak az Oktatásügyi Minié ztériuntól függ, hanem a szaktárcáktél is és ezen a vonalon nagy ellenállás van. Az az elgondolás, hogy ez az Egyetem kisebb létszámi levelezőhalií-atót iskolázzon be és akkor azok sz imára a munkáidé— stb. kedvezmény kieszközölhető esz, nem felel meg a valóságnak, mert a kedvezm'nyeket minden Egyetem számára egyöntetűen lehet csak megadni, az itteni kisebb létszám azonban nerc befolyásolja a többi Egyetem levelezőhallgatói létszámát. ^Inö

k röviden összefoglalja a hozzászólásokat. Bnnek kapcsán kitér arra a mérnökkari javaslatra, hogy külön jegysetek kerüljenek a levelezőhallgatók szamára kiadásra. Nézete szerint ez olyan többletnv< másoldalt eredményezne, amit a Minisztérium aligha engedélyezne, lézete szerint a nappali tagozatos hallgatók számára kiadott jegyzeted + módszertani utnutatók megoldják ezt a problémát. Ugy tudja a Jegyzetellátó Vállalat kapacitása elég kicsiny, még igy se mindig tudiak időre elkészíteni a levelezőjegyzeteket. A javaslat elfogadását ezért- igen problematikusnak tartja. alamm Pá

l dékánhelyettes megemlíti, hogy e javaslat megtételénél elsősorban azekra a tárgyakra gondoltak, ahol tankönyv van. A.nagy klméretü tankönyvek igen nehezen használhatók a levelezőoktatásban.