Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1955-1956
1956. március 9. (37-70.) - 2. A levelező oktatás kérdései (38-49.,53-70.)
- 6 évfolyam. A 80 fos keret igen magas és talán azért nem tud a kormányzat tanulmányi engedményekre lehetőséget adni, mert az előirt keretek tulnagyok. A nemzetgazdaság részére nagy kiesést jelentene il^en nagy létszámnak a munkahelyeken történő csökkentett munkaja. Viszont 20-25 fős évfolyam esetében mód lenne talán részükre kedvezmények nyújtására. Nézete szerint az Egyetemnek felterjesztésében erre is ki kellene térnie. A Kar véleménye az, hogy a levelezőoktatást csak a legkiválóbb szakemberek részére kellene fenntartani. így kisebb létszámnál a p.énzügyi szerveknek sem lenne talán komolyabb e ilenvetésük,minthogy a költségek fedezése nem járna komoly megterheléssel. A 20-25 ^-os lemorzsolódás nem fedi a levelezőtagozat színvonalát. Meg kell állapítani, hogy bizonyos fokig méltányossági alapon, elnézéssel, bíráljuk el őket. Mózes Tibo r tanszékvezető kívánatosnak tartan, ha a Karok a levélezjoktatás módszerei szempontjából néha tapasztalatcserét tartanának. A Marxizmus-leninizmus tanszéknek például más-más anyagot kell előadnia Karonként, más előadásokra kell felkészülniök. Azt hiszi nincs akadálya egy Egyetemen belül annak, hogy a Karok öszszedo gu^zanak és megkönnyítsék a mindkét Koron oktató tanszékek í-unkáját. f eisehl Anta l ^rektorhelyettes az egyetemi terhelés szempontjából iván a le velezőoktatás kérdésével foglalkozni. Az elmúlt évek nagy létszámú évfolyamai megmutatták, hogy az Egyetemnek van egy tizonyos kapacitása, amely mellett bizonyos szinvonalon tud dolgozni. A levelezcoktatás terhelését azonban aa óraszámok nem mutatják ki, a valóságban a tanszéki leterhelések lényegesen nagyobbak,mint ahogy az az óraszámokban jelentkezik, h nagy létszám ugyanis rejtett formájú terhelésként jelentkezik ás e mellett a létszám mellett az oktatás kellő színvonalon tartása igen nehéz, Nézete szerint ilyen Siem, ontból is meg kellene vizsgálni a létszámkérdéseket. Kisebb létszámú évfolyamokon,megfelelő rátermettséggel rendelkező hallgatókkal,sokkal nagyobb és jobb eredményeket lehetn elérni. Salamm Pál dékánhelyette s Mózes elvtárs hozzászólásával kapcsolatosan megjegyzi,^ hogy a szombati konferenciákat nem tartja rossz mego ásnak és továbbra is azok fenntartását javasolja. 2z ugyanis öszszesen háron szombatot vesz el a hallgatók idejéből, visz nt megkönnyíti a-munkahel ékről való eltávozásukat, tekintettel arra, hog^ vaaárnap utazhatnak naza. Az Építészmérnöki Karral történő kooperácic gondolatát készséggel fogadja el, igyekezni fog azt szorgalmazni, elképzelhető a: ónban, h gy ennek ellenére is lesznek olyan alapvetc kérdések, amelyekben a Karok különbözőképpen fognak eljárni,minthogy sajátságos adottságaikra tekintettel kell lenniük az egyes oktatási formák megk resésénél is. x'éldául a Mérnöki Kar feltétlenül szükségesnek és jónak tartja a félévenként három alkalommal tartandó konferenciát, mert igy több alkaJciicvan a tanszékeknek a hallgatókkal foglalkozni. Rámutat, hogy a Mérnöki Kar Tanácsa igen behatóan foglalkozott a tervezésnek levelező formában történő oktatásával. Még az a probléma is felvetődött, heg,- egyáltalán lehet-e tervezést levelezoforinában oktatni. Mintjahogy az orvostudományok sem oktathatók levelezés utján, az a javaslat is felmerült, hogy az utolsó évet
