Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)

Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Kitekintés: A kecskeméti székhelyű főszolgabírói hivatal hatáskörébe rendelt körzet ügyei - A közhivatal viselésének terhei

Szabó Bence

e

lrekviráltatott élelmiszer-begyűjtések; a napokra étlen-szomjan elhajtatott fogatosok kára; a megdézsmált és összedúlt szőlők, lelegeltetett, lábon álló gabona, a tanyán lakó családok bántalmazása, a nők megerőszakolása, a rablások és fosztogatások mind a megszálló hadsereg kártételeihez sorolandók. „S nem elég, hogy községünket a helybeli katonaság teljesen kiéli, azonfelül a kecskeméti központi katonai parancsnokság is mérhetetlen igénylésekkel áll elő, miket teljesíteni az elöljáróság már annyira képtelen, hogy helyét kénytelen elhagyni, mert a lakossággal szemben [a] felelősséget nem bírja viselni. A lakosság türelmetlenkedik s félő ha mindenéből kifosztják, nem fogja tudni elkeseredését mérsékelni, erőszakossághoz folyamodik s az elöljáróságot támadja meg'™ - olvasható a helyhatóság tisztviselőinek kétségbeesett felterjesztésében, melyet a főispáni hivatal mellett a Budapesten székelő antantmisszió, a Belügyminisztérium és a Román Királyi Csapatok Erdélyi Főparancsnokságához is címeztek. A Kiskőrösi járás főszolgabírójának beadványa is kitért a felfokozott népharag veszélyére. A lakosság hivatali közegekkel szembeni ilyen mérvű nyílt szembeszegülésére sem itt, sem másutt, emberemlékezet óta nem volt példa: „Egyébként most már az elöljáróságok semmiféle rekvirálást nem képesek végrehajtani, annak kivitelére megbízottakat akik erre vállalkoznának kényszer eszközökkel sem lehet /kapni/ alkalmazni, még a saját ellátatlanjaink kenyér szükségéletének biztosítására sem, mert okulva a múlt tapasztalatain ezek a tisztviselők inkább kenyerüket, állásaikat hagyják oda, sem hogy életüket az annyira gyűlölt rekvirálás miatt koczkára tegyék'™ - jellemezte a főszolgabíró a térségben kialakult közállapotokat a főispánhoz megküldött jelentésében. Közvetlenül a kalocsai főszolgabíró a katonai erők kivonulását megelőzően készített jelentésében gyakorlatilag nyílt bojkottal fenyegetőzött: „...a román katonaság rekvirálásával és egyéb állandó erőszakoskodásaival, tolvajlásaival teljesen tönkre tesz bennünket és a további követeléseiket megfogjuk tagadni" jw

A megszállás alatt hónapokig szipolyozott lakosság tűrőképessége 1919 novemberére itt is és másutt is véget ért. Az eluralkodó elkeseredés nyomán a közhangulat elérkezett arra a lélektani határra, ahonnan túl már a zavargások, népfelkelés, nyílt ellenállás kezdődött.

528