Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - A hadifoglyok helyzete
Szabó Bence t estületek tagjait a Hadügy-, a Belügyminisztérium és a Propaganda Ügyek Minisztériuma, valamint az államügyészség delegálta, továbbá a helyi államrendőrség és rendőrhatóság megbízottai (Kecskeméten Barna Gábor rendőrkapitány) is jelen voltak. A testületek szükség szerint kiegészíthették tagságukat - tanácsadói minőségben - a helyi viszonyokat ismerő, megbízható értelmiségiekkel is. A bizottságok elnökei mindenhol a belügyminiszter küldöttei voltak. A határozathozatal során három csoportba osztották be az internáltakat. Mindazokat, kik a Tanácsköztársaság idején büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményeket követtek el, továbbra sem lehetett szabadon bocsátani. Ugyancsak fenn kellett tartani a rendőrhatósági őrizetet azon személyeknél, akik bár bűncselekményeket nem követtek el, de a kommunista rendszer valamely hatalmi ágának prominensei lettek. Ügyüket előzetes letartóztatásba helyezést követően az illetékes államügyészségek vették át. Mindazon személyek, akik köztörvényes bűncselekmény elkövetésével nem voltak megvádolhatok, továbbá nem voltak a kommunista rendszer vezetői, exponensei sem, élelmiszer-ellátmánnyal és ingyenes utazási igazolvánnyal ellátva, szabadon lehetett bocsátani. Kivételt képeztek a fővárosi illetőségű, Budapesten lakó foglyok, akiket „a főváros köz- biztonsága érdekében”172 külön elbírálás alá kellett venni, nehogy „a nagyjából megvizsgált és elbocsátott egyének a fővárost elárasztva, annak közbiztonságát és rendjét veszélyeztessék",m A hazabocsátott személyeknek a kijelölt hivataloknál (rendőrhatóság, községi elöljáróság) történő jelentkezését a helyi közigazgatásnak szigorúan figyelemmel kellett kísérni. A hazatértek számára utazási engedélyt kizárólag indokolt esetben lehetett kiadni, az illetékes rendőrhatóságok értesítése mellett.174 A továbbra is őrizetben maradó internáltakat szigorú rendészeti őrizet alatt, egy központi gyűjtőtáborba, Hajmáskérre szállították át. Valamennyi eljárás alá vett személyről a rendőrhatóságok nyilvántartást vettek fel. A kecskeméti internálótábor tényleges feloszlatása az igazolóbizottság munkájának befejeztével, 1919. december közepén következett el. A bizottság Budapest lakosai közül 200 főt, a vidékiek közül 18-at szállított el Hajmáskérre, 8 főt pedig bűnügyi eljárás lefolytatására az ügyészségnek adott át.175 462
