Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - A hadifoglyok helyzete
Szabó Bence j árt, melyet két alkalommal kaptak meg az őrizetesek. A foglyok részére szükséges élelem beszolgáltatását később a hadosztály által megszállt valamennyi községre is kirótták. A tábor belső viszonyairól, életéről csak meglehetősen közvetett információk állnak rendelkezésre. A foglyok őrzésére kirendelt katonák létszámáról sem ismertek részletes adatok. Egy felterjesztés alapján tudható például az őrség létszáma is, amelyben a parancsnokság az őr- személyzet részére a tábor négy sarkán, darabonként 35 fő elhelyezésére jelentett be igényt megfelelő szálláshely kialakítására. Mellettük a kecskeméti fogolytábor őrzésére magyar karhatalomi egységek, tényleges tisztek és „hivatalos” altisztek is ki lettek rendelve.155 A forrásanyagból az is megtudható, hogy a közigazgatás részéről időről időre felmerült az internálótábor lakóinak felülvizsgálatára vonatkozó kérelem, valamint a tábori körülmények javításának, a foglyok emberi jogainak, elemi szükségleteinek kérdései is. Ha a polgári lakosság számára elérhetetlenek voltak a legalapvetőbb élelmiszerek, szükségleti cikkek akkor ez a fogolytábor lakóira sokkal inkább igaz volt. 1919. október 21-én kelt jelentésében Bartha közélelmezési hivatali vezető arra hívta fel a magyar kormányszervek figyelmét, hogy a kecskeméti fogolytábor közállapotai humanitárius katasztrófával fenyegetnek. A foglyok között különösen az Abonyból áttelepített 2006 internált személy helyzete volt a legsanyarúbb, akik „abszolút lerongyolódott állapotban'’’ érkeztek Kecskemétre. Sokuknak — a csípős őszi időjárás dacára - oly hiányos volt az öltözéke, hogy fehérnemű, lábbeli, alsó- és felsőnadrág híján voltak kénytelenek sorsukat tűrni. Bartha azonnal szükséges intézkedést kért a kormányzattól, humanitárius okokból, de a nemzetközi vöröskereszt ellenőrzésével járó súlyos presztízsveszteség elkerülése érdekében is.156 A tábori állapotokat — a szerkesztőséghez intézett levélre hivatkozva - a Népszava 1919. október 17-i száma ismertette: „A kecskeméti foglyok 45—50 méter hosszú és 16 méter széles, legnagyobbrészt üvegezetlen ablakú barakkokban 450-500-an fekszenek szalmázatlan padlón. A tisztaság fönntartásáról természetesen szó sem lehet. Napjába háromszor kapnak levest és 20 deka kenyeret. Ez az egész táplálkozásuk.”157 A közélelmezési hivatal a megjelent cikk állításait felháborodással utasította vissza. Azt azonban kénytelen volt elismerni, hogy a pavilon458
