Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)

Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - A hadifoglyok helyzete

Az egykori ,,94-es” barakkokból150 kialakított fogolytábor te­rületére szállított rabok élelmezésének, ellátásának gondja a polgári közigazgatásra hárult. A fogolytáborban Kecskemét lakosságához és megroppant teherbíró képességéhez mérten eltúlzott létszámú internál­tat helyeztek el — mivel gyűjtőtábor lévén — más, nem helyi illetőségű őrizeteseket is ideszállítottak. Ennélfogva a városban őrzött rabok szá­ma, ezzel együtt az ellátással járó tehertétel a megszállás során folyto­nosan emelkedett, mely ellen a közigazgatás több ízben is szót emelt, eredménytelenül. A táborban őrizet alatt álló fogolylétszám 1919 szep­temberére már a 4000-5000 főt is megközelítette. A táborba internált személyek között volt 8-10 főnyi 12-16 év közötti fiatalkorú személy is, kiket a vörös hadseregben futárokként, kocsisokként alkalmaztak. Tekintettel a tábori viszonyokra, a város polgármestere kérte a gyere­kek táborból való kiemelését és egyes kecskeméti gazdákhoz történő áthelyezésüket.151 A kecskeméti fogolytábor ellátása különösen aggasztóvá kezdett válni, mikor - szeptember végén - az abonyi gyüjtőtábor foglyainak Kecskemétre deportálását is megkezdték.152 Ezzel 1919. október végére az internáltak létszáma a 6000 főt is meghaladta (október 21-én 6469 fő volt),153 jelentősen szaporítva az ellátandó tömegek élelmezési terhe­it. Kecskemét városnak ez ideig több, mint 3 millió koronás kiadásába került az internáltak élelmiszerekkel való ellátása. Emellett jelentős ki­adásokat okozott a tábor felszerelése és a barakkok lakhatóvá tétele is. A háborús viszonyok szülte kényszer miatt a kecskeméti tábor­ba internált foglyokat - akárcsak az ellenséges hatalmak lefegyvérzett katonáit - rendszeresen felhasználták a hiányzó munkaerő pótlására. Különösen vidéken, a nagy mezőgazdasági idénymunkák során volt nagy szükség munkáskezekre. Olteanu tábornok parancsa alapján a ha­difoglyok mezőgazdasági munkára való kirendelését a helyi élelmezési biztosok igényelhették a katonai összekötőn keresztül, a területileg ille­tékes ezredparancsnokságoknál.154 A katonai őrizet mellett kivezényelt fogolykülönítmények ellátásáról az élelmezési biztosok voltak kötele­sek gondoskodni. A megállapított fejadagok a polgári lakosságra kirótt normák alatt voltak: az utasítás a fejenként kiadható kenyérellátmányt napi fél kg-ban állapította meg, húsból viszont csak heti 300 gramm 457 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei

Next

/
Thumbnails
Contents