Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)

Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - Az oktatás és az iskolai élet megindítása

költöztetni, mert az iskola régi épületének visszaszerzésére remény sem volt. Az iskola a katonai megszállás végéig magyar csapatkórházként funkcionált. Ugyanígy a főreáliskola (és vele együtt az egy épületben működő felsőkereskedelmi iskola) esetében sem találtak megértésre az alma mater visszaigénylésére folytatott erőfeszítések, melyet a román hadsereg saját céljaira sajátított ki. A református kollégiumban, a tanítóképző intézetben és az angolkisasszonyok tanintézetében a korábbi évhez képest kevesebb tanulóval ugyan, de mégiscsak elkezdődhetett az oktatás. A tanítóképző intézet és a jogakadémia hallgatói létszáma jelentős mértékben megcsappant, mivel a Tiszántúlról és a Délvidékről származó diákság zöme a közlekedés és posta szünetelése, a zűrzavaros közállapotok miatt nem tudta folytatni megkezdett tanulmányait.71

A korabeli beszámolók alapján a megszállást követően, 1920 januárjában is válságos állapotban találhatjuk a város oktatási intézményeit: nyolc 4. évfolyamú osztály mellett mindössze három 5-6. évfolyamú osztály számára biztosítottak annyi tüzelőanyagot, hogy az ide járó tanulókra heti 2-2 félnapon fűthessenek. A többi 49 osztályban az oktatást felfüggesztették.72 A zordabbá váló időjárás miatt egyre több iskolában kellett korlátozni a tanítást a délelőtt 9-11 óra és délután 2-4 közötti időszakra, majd a kemény hidegek beálltával sorra be is kellett szüntetni az oktatást ott, ahol a tanulók - mint például a reáliskolában - nem tudták reggelenként összehozni a napi tüzrevalót. A felsőkereskedelmi iskola állt még viszonylag a legjobb helyzetben. Itt a tanulók például egy favágás alkalmával közel 42 ölnyi fát gyűjtöttek össze, mely átmenetileg megmentette az intézményt a kényszerbezárástól.73

1919 őszén a 37 pusztai iskola közül tanulóhiány miatt négy zárva maradt, de a román megszállás alatt a többi pusztai iskolába is csak fele annyi tanulót írattak be átlagban szüleik, mint az azt megelőző években. „A fő ok a ruhátlanság” - olvasható a pusztai iskolák igazgatójának 1920. január havában kelt jelentésében a megdöbbentő adatok magyarázata, amelyből még az is kiderül, hogy 1920 januárjára még a megnyitott tanodák többségében is meg kellett szüntetni az oktatást. Mindössze 15 iskolában lehetett részleges (másnapos, harmadnapos) tanítást fenntartani, és ezekben is csak úgy, hogy a tanulók hordták be otthonról a fát. Az oktatási intézmények fenntartása a román csapatok kivonulását követve is komoly gondokat okozott a kifosztott, agyon435

„Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei