Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - Az oktatás és az iskolai élet megindítása
Szabó Bence z sa kokszot írtak össze a tanítók.66 A városi tanács áthidaló kényszer- megoldásként elrendelte, hogy az egyes iskoláknál még fellelhető fa- és kokszkészleteket össze kell vonni, hogy városszerte le ne bénuljon a feladatellátás. Az elemi iskolákban a végzős, 4. évfolyam iskolázását minden körülmények között folytatni kellett, mert az oktatás szüneteltetése ezen évfolyamok esetében okozta volna a legtöbb kárt.67 A megszállást követően kialakult bizonytalan politikai, gazdasági és közbiztonsági helyzet miatt csak késve és meglehetősen döcögősen indulhatott meg a tanítás a város oktatási intézményeiben. Még 1919. október utolsó napján is arról számolt be a főispánnak Szombatfalvy polgármester, hogy az iparostanonc-oktatás előreláthatólag a következő héten indulhat be. A rendkívüli tüzelőanyag-hiány miatti szükségből a városi egyik elemi népiskolában kapott helyet a szakoktatás, olyan módon, hogy a tantermekben délelőtt elemi oktatás, délután tanoncképzés folyt.68 Meglehetősen nagy volt a háború és forradalmak idején iskolából kimaradt gyermekek aránya, különösen az egyébként népes, kiterjedt tanyavilágban. A népiskolák felügyeletével megbízott igazgató, Kerekes József arról tájékoztatta a -várost, hogy külterületen 389 fő, köztük 7-8-9, sőt nem ritkán 10-11 éves korosztályok meg sem kezdték iskolai tanulmányaikat. Kerekes számításai szerint ez olyan magas szám, melynek terhét a belterületi intézményekre lehetetlen volt áthárítani. (Példaként vette, hogy ha csak a meglevő 18 db osztályra 100 tanulót szétosztanának, ezzel egy-egy osztály létszámát 60 fősre duzzasztanák fel, és még akkor is elhelyezésre várna további 289 fő.)69 A kialakult helyzet Kerekes szerint csak radikális átszervezésekkel és új osztályok indításával, illetve új tanerők bevonásával lett volna kezelhető. 1919 szeptemberében Kecskemét elemi iskoláiba 3326 gyermeket írattak be, mely létszám meghaladta ugyan az előző évit, de a mintegy 10 és félezer tanköteleseknek még így is csak töredéke volt. A polgári leányiskola 398 tanulóval kezdte volna meg az évet, azonban az intézmény tüzelővel egyáltalán nem rendelkezett, és annak beszerzésére a legkisebb remény sem mutatkozott. Az áldatlan állapoton a kultuszminisztérium sem tudott érdemben segíteni. Javaslatuk szerint az iskolák „minden percet használjanak fel, mert a fűtőanyagot nem képes biztosítani”™ A kegyesrendi főgimnáziumba ezen az őszön közel 300 tanulót írtak be. Sok küszködés forrása lett, hogy ezen intézetet is kényszerből át kellett 434
