Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - Az oktatás és az iskolai élet megindítása
Az oktatás és az iskolai élet megindítása A közoktatás alapfeltételeinek biztosítása már a román megszállás előtt is szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközött. A beiskolázandó korcsoportok növekedésével az épületállomány egyre kevésbé tudta befogadni a beíratott tanulókat. A város külterületén még a háború kirobbanása előtt 20-30 tanyai iskola hiányzott, melyek építését ki is tűzte célul a város vezetése, a terv azonban 1914 után torzóban maradt.62 A kecskeméti népiskolák a háború öt esztendeje alatt négy iskolaépület 40 lefoglalt tantermét voltak kénytelenek nélkülözni. Ennek folytán az eredeti hivatásukban meghagyott intézmények falai között olyan zsúfoltság lett úrrá, hogy már csak másodnaponként váltakozó rendszerben lehetett a tanulókat elhelyezni.63 A direktórium idején felmerült az iskolaépítési terv folytatásának eszméje, de az idő rövidsége és a zilált gazdasági viszonyok ismételten meghiúsították a terveket. A sok sebből vérző iskolarendszer világégést követő újjászervezése előtt számos nehézség tornyosult. A középiskolai oktatás számára például 1919 késő nyarán alig maradt rendelkezésre álló épület, mivel a háború során, majd a megszállás idején a város középiskoláit a katonai hatóságok - hadikórházi célból - igénybe vették, a reáliskola ingatlanát pedig tiszti foglyok szállásául jelölték ki.64 A kecskeméti középiskolák az Újkollégium épületében működtek a háború évei alatt, a román megszállást követően azonban a városi térparancsnokság ezt az objektumot is igénybe vette. „A tanítás megkezdése nem csupán kulturális érdek, hanem fontos biztosíték a polgári rend fenntartására is”65 - áll a főis- páni kérvényben, melyben konszenzusként a Rákóczi úti Kereskedelmi Kaszinó épületét hozta javaslatba a térparancsnokság elhelyezésére. A kisajátítások mellett a háborús évek előrehaladtával állandósuló nyersanyaghiány a még meglévő tanodák fenntartását is mind bizonytalanabbá tette. 1919 januárjában Kerekes József népiskolai helyettes igazgató kénytelen volt a kecskeméti tanácsnak jelenteni, hogy a város elemi iskolái teljesen kifogytak a tüzelőből, így további nyitva tartásuk kritikussá vált. A városi tanintézetek mellett a pusztai elemi iskolákban is nagy volt a nélkülözés: 1919 januárjában 22 oktatási intézményben már egyáltalán nem volt fűtőanyag, a többiben legfeljebb néhány má433 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
