Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Operatív intézkedések a vármegye vérkeringésének újraindításáért
Szabó Bence ü gyi problémák orvoslására a polgármester - a megélhetési viszonyok javításához hasonlóan - egy javaslatsort dolgozott ki, melynek legfőbb elemei az alábbiakat tartalmazták: — lakossági önerős renoválások serkentése, építési anyagok mérsékelt áron való biztosításával — a létszámában felszaporodott lakosság vidékre történő kitelepülésének ösztönzése — a későbbiekben megüresedő katonai barakkok szükséglakássá alakítása Szót emelt Sándor István mindazok érdekében is, akik a háború sikeréért a legsúlyosabb áldozatot hozták, testi épségüket, életüket áldozva fel a haza oltárán. A hazatérő katonák leszerelését követően családtagjaik részére ugyanis a hadisegélyeket 1919 februárjától már nem térítették. Számtalan esetben előfordult, hogy „a leszerelés gyors és izgatott módja miatt” sok rokkant, beteg katonát „egészséges” jelzővel bocsátottak el, így családjuk nem csak elesett a megélhetést jelentő csekély ösz- szegű segélyektől, de a hazatérő katonák ápolása, munkaképtelensége miatt plusz teher is sújtotta őket.45 Sándor István törekedett arra, hogy a tartósan beteg és maradandó egészségkárosodást szenvedett leszerelt honvédek rokkanttá nyilvánítása minél gyorsabban megtörténjen, mivel az erre kijelölt szakbizottságok, katonai és polgári hatóságok által lefolytatott eljárásokat igen nehézkesnek ítélte meg. A nyomorúságot, nélkülözést és „izgalmakat” csillapítandó, a polgármester a segélyek to- vábbfolyósítása ügyében a hadügyminisztériumhoz fordult, a kormány- szerv azonban a segélyek további folyósítását a vonatkozó rendeletre való hivatkozással elutasította. A hadifogságból vissza nem tértek családtagjainak juttatott segélyeket 1919 augusztusának végéig továbbra is kiutalták, ezt követően azonban ezt a támogatást szintén beszüntették. A segélyek felfüggesztésével az állam éppen azoktól vonta meg támogatását, akik hazafias kötelességüknek eleget téve kerültek szomorú helyzetükbe, míg otthon maradt családtagjaik súlyosbodó megélhetési gondok elé néztek. „[...] 1500 család maradna mai drágaság mellett segély nélkül’H6- olvasható a polgármester hadügyminiszterhez címzett levelében, melyben az anyagi támogatások további folyósításához okvetlen szükséges, 200 ezer korona összegre nyújtott be kérelmet. A 424
