Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben - Az 1917. év eseményei
Péterné Fehér Mária A helybeli henteseknél készleteik ellenőrzése során, 1917 tavaszán a bejelentettnél sokkal nagyobb készletet találtak. A polgármester utasította Füredy Lajos rendőrkapitányt, hogy akinél a bejelentés és a felülvizsgálat alkalmával talált készletek mennyisége között lényeges eltérés mutatkozik, azok ellen a kihágási eljárást haladéktalanul indítsa el.264 A kecskeméti hentesek közül páran névtelen levelet küldtek az Országos Közélelmezési Hivatal elnökéhez, amelyben azt panaszolták, hogy többen közülük sokszor két-három hétig egyetlen egy disznót sem kapnak, míg mások hetente kettőt-hármat is. Mindegyikük kénytelen orosz foglyokkal dolgoztatni, akiknek hetente 2-3 koronát fizetnek. Túl drága így nekik, teljesen tönkremennek. Kérték, hogy a disznók kiosztása sorrendben történjen, mint Pesten, így megállapítható, ki, melyik napon kapott. Az OKH elnöke a levél leküldése mellett utasította a polgármestert, vizsgálja ki a panaszt és tegyen jelentést. Sándor István válaszlevélben jelezte, hogy a hentesipart Kecskeméten kevesen gyakorolják, elárusító üzlete is csak háromnak van. Béke idején is csak az év bizonyos szakaszában gyakorolták az ipart. Akik egész évben ebből éltek, hetente kétszer-háromszor vágtak és piacon fölállított sátorban árulták a húst. 1916 februárjában 682 db, 1917 februárjában pedig 689 db sertést vágtak. Ezzel az adattal panaszuk azon része, hogy iparukat a városvezetés nem engedi gyakorolni, alaptalanná vált. Kecskeméten sertésközvágóhíd nincs, nem is volt. Külön szúróhelyek vannak kijelölve, a sertésvágás és -pörkölés ott történik, a feldolgozást a hentesek saját lakóhelyükön végzik. A panaszlók azt állították, hogy Szőke Gyula javadalmi ügyvezető és társai tartják hatalmukban a város hentesiparát. Az ún. nagyvágók saját iparszerű hizlalásuk sertéseit télen levágták, húsát szalámigyáraknak adták el korábban. Ez azonban jelenleg nem működött. A város a közélelmezésre velük hizlaltatott sertéseket, a hizlalást és vágatást is szerződéses alapon bízta rájuk. Mivel a hentesek tőkehiány és eleséghiány miatt nem voltak képesek a vágások utáni időkre készletekről gondoskodni, a város hatósági húsüzem felállításával biztosította az ellátást. A tanács azt tapasztalta, hogy a levágott sertések húsát a hentesek csak kis részben vitték piacra, nagyobb részét lakásukon értékesítették. Ez azt a gyanút keltette, hogy a hatósági ellenőrzésből szabadulva 156
