Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben - Az 1917. év eseményei
maximált áron felül adják el. Ezért a polgármester vágásaik és azok értékesítésének állandó ellenőrzését rendelte el, „ami által ők valószínüt- lenül elestek bizonyos jogosulatlan haszontól.” Közülük egyesek azt a visszaélést is elkövették, hogy a környékről hoztak sertéseket, azokat a fogyasztási adó megfizetése és állatorvosi vizsgálat nélkül közfogyasztásra bocsátották. Nem egyet kellett közülük emiatt szigorúan megbírságolni. „Föltehető - írta a polgármester hogy a névtelen följelentés ez érzékeny bírságolás hatása alatt keletkezett”.265 A tanács a lakosság hús- és zsírellátásának biztosítására jegyrendszert vezetett be. Az 1916. évi rossz termés miatt 1917 elején ellátási gondok jelentkeztek. A városnak április végén elfogyott az 1917. augusztus 15-ig kiutalt lisztje, a következő hónapra pedig csak pár kocsi kukoricarakomány érkezett. Sem fehér, sem búza, vagy rozs kenyérlisztet nem tudott adni a polgármesteri hivatal a napok óta lisztért sorban álló asz- szonyoknak. A sorban állás miatt az asszonyok napokig nem tudtak kimenni dolgozni a tanyára. A városházára csoportosan mentek panaszra. Megtámadtak, majdnem bántalmaztak egy városi tisztviselőt, akit a baj okának kiáltottak ki. A polgármester telefonon történt intézkedése nyomán 2 vagon lisztet sikerült szerezni, amivel egyelőre lecsillapították a kedélyeket. A polgármester azonban nem mulasztott el levelet írni az országos Közélelmezési Hivatal elnökének: „[...] a liszt kiszolgáltatás ismételt fennakadása és a többi szükségletek kielégítésének elmaradása olyan mozgalmat és olyan cselekedeteket vonhat maga után, melyeket városom és hazám érdekében minden áron elkerülendőnek tartok, de amelyek megőrzése hatáskörömön kívül esvén, azok esetleges bekövetkezéséért magamatfelelősnek nem érezhetem .”266 1917. április végén vetetten terület csak szórványosan maradt Kecskeméten hatásában. Árpa és zab hiányában tengerit és zöldtakarmányt vetettek. A hadsereg fokozott szükséglete miatt 1917 tavaszára a polgári lakosságot egyre nehezebben tudták ellátni cipőkhöz, cipőtalpakhoz szükséges bőrrel. A lakosságnak pótanyagok használatára kellett áttérni, így a cipők esetében a fatalpakra. Az iparosok ezek készítésében nem voltak jártasak, a nép is idegenkedett tőlük. A kereskedelemügyi miniszter a társadalmi elfogadtatásra mozgalmat indított. A tanítókat, a társadalmi egyesületeket, a lelkészeket, a sajtót kérte fel Sándor István, 157 A városvezetés helytállása az első világháború éveiben
