Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben - A közigazgatás zavartalan biztosítása
is jónak látta a polgármestert táviratilag értesíteni, hogy az orosz hadifoglyok között tegye közhírré, hogy aki szökést kísérel meg, vagy a munkát megtagadja, hadifogoly munkaosztagokba kerül és a hadifogolycsere legvégén, utolsóként lesz hazabocsátva. (A sajtót nem kell erről értesíteni, szólt a távirat.)107 Február végén küldte meg a belügyminiszter (1106/1918. B. M. rés.) azt a horvát nyelvről magyarra fordított békekiáltványt, melyet az orosz munkás-, katona- és parasztképviselők tanácsa (szovjetje) 1917. október 26-án (régi naptár szerint) egyhangúan elfogadott. A szovjet azt javasolta az összes háborút viselő népeknek és kormányaiknak, hogy kezdjék meg azonnal a béketárgyalásokat. Az új orosz kormány minden halogatás nélkül megkötendőnek tartotta az annexió (idegen országok bekebelezése) és hadikárpótlás nélküli békét, elutasított minden közvetítést titkos diplomáciai úton, a béketárgyalásokat nyilvánosan az egész nép színe előtt tartotta elfogadhatónak. A belügyminiszter ennek a kiáltványnak minden törvényes eszközzel való terjesztését megakadályozni rendelte, a kinyomozott terjesztőket az ügyészségnek kellett átadni.108 A békekötésre, a háború befejezésére felszólító röpiratok a legkülönbözőbb módon terjedtek pl. erdélyi vasúton utazó katonák között. A katonákat arra buzdították, hogy fegyvereiket tegyék le, ne harcoljanak. A röpiratok terjesztését minden törvényes eszközzel meg kellett akadályozni. Oroszországból hazatért csere rokkant katonáknál is találtak röpiratokat, sőt orosz nyelvű hírlapokat is, ezen kívül Lenin és Trockij aláírásával német nyelvű röpiratokat („An die Deutschen Soldaten”). Ezeket köröztetni rendelte a belügyminiszter.109 1918. április 1-jén kelt levelében a polgármester arról tájékoztatta a főispánt, hogy néhány nappal azelőtt a katonatelepi állomáson egy vonat vesztegelt, amely orosz fogságból hazaszökött legénységet szállított a temesvári gyűjtőtáborba. A legénység az élelmezés miatt nagyon elkeseredett volt. Egy gazdálkodó nő a munkásainak szánt kenyeret osztotta ki közöttük. A polgármester azt az információját is megosztotta a főispánnal, hogy a fogságban lévő magyar tisztek már több hónapja nem kapták meg hadi zsoldjukat, ugyanakkor a német hadifoglyokét pontosan kifizették. Az elkeseredés ilyen esetekben nem az orosz hatóságok ellen irányult. A polgármester a helyzet enyhítésére vállalta, hogy az átvonuló hazaszökött katonákat egyszeri élelemmel igyekszik ellátni. 113 A városvezetés helytállása az első világháború éveiben
