Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Nánási László: A magyarországi népbíráskodás joganyaga 1945-1950

Az igazolási fellebbezésekről szóló 4080/1945. ME rendelet 5. § (4) és a 7. § (4) bekezdései szerint az ilyen ügyekben a népbíróság tanácskozási jogú tagja volt egy, az egyetemi tanács által kiküldött jogerősen igazolt egyetemi tanár is akkor, ha egyetemi rendes, rendkívüli vagy magántanár ügye került elbírálásra.44

A népbírósági tanácsot az Nbr. 42. §-a szerint az igazságügy-miniszter által kijelölt, jogi szakképzettséggel rendelkező személy vezette45.

Az Nbr. 43-51. §-ai a Bp. XVIII-X1X. fejezeteiben szabályozott valamikori esküdtbírósági és az akkor is élő törvényszéki tanácsi eljárás sajátos vegyülékét hozták létre a bírói szerepeket illetően. A tanácsvezető bíró jogköre a tárgyalás előkészítésére, annak vezetésére (rend fenntartása, szereplők kikérdezése, bár ezt őt követően a népbírák is megtehették), majd a bizonyítási eljárás befejezése után a népbírák zárt tanácskozásán való részvételre terjedt ki. Ennek során összefoglalta a tárgyalást, felvilágosítást nyújtott az alkalmazható jogszabályokról, indokolt véleményt nyilvánitott arról, hogy a bizonyítás eredményeként milyen bűncselekmény elkövetése látszik megállapíthatónak. De arról nem nyilatkozhatott, hogy milyen nemű, mérvű büntetést szabna ki. Ezt követően a 49. § szerint a népbírák többségi szavazással döntöttek a megállapítható bűncselekményről, a bűnösség kérdéséről, majd igenlő határozat esetén - miután megkapták a vezető bíró tájékoztatását az alkalmazható szankciókról - a büntetés neméről és mértékéről. Ezután a vezető bíró hirdette ki az ítéletet, amelynek írásba foglalása szintén az ő feladata volt.

A vezető és a népbírák ítélethozatali viszonyát illetően az egymást követő jogszabályok különbözően rendelkeztek: az Nbr. szerint a vezető nem szavazhatott a bűnösségről, a büntetésről pedig csak akkor, ha három egybehangzó vélemény nem volt. Ekkor két azonos népbírói szavazathoz csatlakozhatott. A Novella 20. §-a megadta számára a jogot, hogy valamelyik népbíró felkérésére véleményt nyilváníthasson a bizonyítottságról, továbbá szavazategyenlőség esetén szavazhatott. Az 1947. évi XXXIV. tv. 16. §-a egyenlősítette a vezető bírót, mivel a népbírák után már ő is szavazhatott.

Az Nbr. 50. §-a sajátos eszközt adott a tanácsvezető kezébe az ítélet- hirdetés utánra: ha meggyőződése szerint a népbírák határozatukat a jogszabályok lényeges intézkedéseinek megsértésével hozták és a döntés ellen fellebbezésnek helye nem volt, akkor indokolt előterjesztéssel fordulhatott a jogorvoslati fórumhoz, a Népbíróságok Országos Tanácsához (NOT) a vádlottjavára. Ez a jogkör mindaddig megmaradt, amíg a tanácsvezető szavazási egyenjogúsítása meg nem történt a hivatkozott törvényhellyel.46

Nánási László ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------20