Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)
Nánási László: A magyarországi népbíráskodás joganyaga 1945-1950
Egy, az addigi tapasztalatok miatt 1946-ban a pártokhoz intézett igazságügy-miniszteri felhívás szerint kívánatos volt, hogy az ítélkezésben csak olyan személyek vegyenek részt, akik feddhetetlen erkölcsi előéletnek, politikai magatartásiak és tevékenységükön felül bizonyos élettapasztalattal is rendelkeznek”. Ennek megfelelően a körirat olyan párttagok jelölését szorgalmazta, akik „legalább 20., de lehetőleg 26. életévüket betöltött koruk folytán kellő garanciát nyújtanak arra, hogy a népbíráskodással elérni kívánt cél valóban” meg is valósuljon.41 A teljes politikai váltás során megszűnt az 1869:IV. te. 11. §-ában foglalt, a bírák párt és szakszervezeti tagságát tiltó rendelkezés érvényesülése, amelyet az 1871:XXXIII. te. 16. §-a az ügyészekre is kiterjesztett. Ezen szabályokat az igazságügy-miniszter 1945. március 6-i leirata negligálta azzal, hogy bár a „politikai pártokba való belépést tilalmazó rendelet hatályon kívül helyezve még nincs, azonban ha a tisztviselők pártokba óhajtanak belépni, az ellen észrevételt nem teszek”. Hamarosan az 1945. március 8-i 538. ME rendelet szabályozta a közszolgálati alkalmazottaknak a politikai pártok vagy a szakszervezetek működésében való részvételét: az 1. § általános jelleggel lehetővé tette az ilyen szervezetekbe való belépést, a 3. § pedig az ítélőbírák számára is engedélyezte a tagságot, annyi megszorítással, hogy pártban tisztséget, megbízást nem vállalhattak, szervezőtevékenységet nem fejthettek ki. Ennek megfelelően az igazságügyi szervek állományának jelentős része valamely párt tagja lett, a népbíráskodásban résztvevő hivatásos személyek jellemzően valamelyik munkáspárté.42 Küldötteikre az egyes pártok szabályokat is hoztak: pl. a szociáldemokrata előírás szerint a „munkáspárti népbírók maguk között testvéries bizalommal viseltessenek”, közöttük az „ítélet meghozatalánál véleménykülönbség nem fordulhat elő”. Előírásra került, hogy a polgári pártok bíráit „szép szóval, meggyőzéssel, a lehetőség minden eszközével a szavazatok többségének elérése céljából meg kell nyerni”. Az eljárási magatartás pedig legyen „komoly és [a] tárgyalás minden mozzanatára a legnagyobb figyelmet” fordító. A munkáspárti - kommunista, szociáldemokrata, szakszervezeti tanácsi - népbírák tevékenységének összehangolására országszerte közös aktívák létrehozására is sor került, „egységes nevelésük, irányításuk”, s annak érdekében, hogy a „szükséges politikai szempontok szem előtt tartásával a törvény szellemében ítélkezhessenek”'.43 19
