Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)
Nánási László: A magyarországi népbíráskodás joganyaga 1945-1950
Az Nbr. viszont nem az addigi igazságszolgáltatási szervekre bízta a felelősségre vonások elvégzését, hanem új szervezetként népbíróságokat és népügyészségeket hozott létre. Az új hatalom és a régi igazságszolgáltatási szervezet viszonyát akként magyarázta a korabeli monográfiájában — a népbíróként is tevékenykedett kisgazdapárti - Berend György, hogy „forradalmi átalakuláskor az uralomra jutott rendszer nem bízhat a megszüntetett uralmi rend szolgálatában állott tisztviselőkben és így, legalábbis átmenetileg - még akkor is, ha ez a szakszerűség rovására menne - kénytelen a megbízhatóságra fektetni a fő súlyt". Ennek következtében a „népbíráskodás olyan bíróság által történő törvényalkalmazás, illetve igazságszolgáltatás, amelyben az eljáró bírók valamennyien, vagy azok túlnyomó része nem szakképzett bíró, hanem jogi képesítéssel nem rendelkező és azt élethivatásszerűen nem űző személyekből áll”.39 Ennek megfelelően az Nbr. olyan bíróságot hozott létre, - mint ahogy Kovács Kálmán hivatkozott beszédében elmondta - amelyben a „magyar demokrácia politikai összetétele tükröződika 39. § a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba (MNFF) tömörült öt párt (kisgazda, kommunista, szociáldemokrata, paraszt, polgári demokrata) részére biztosította a laikus népbírák delegálásának jogát a helyi nemzeti bizottságokon keresztül a megye élén álló főispánnak, aki kijelölte a konkrét tanácstagot határozatlan időre. Az eljáró tanácsok összetétele a későbbiekben változott, mivel a Novella 19. §-a alapján a szakszervezetek is egy népbírót küldhették. Ezt az 1947. évi XXXIV. tv. 12. § (2) bekezdése eltörölte, mint ahogy a politikai változások eredményeként a polgári demokraták részvételét is. A kommunista és a szociáldemokrata párt 1948. június 12-i egyesülését követően létrejött Magyar Dolgozók Pártja, mint jogutód két főt delegált a népbírósági tanácsokba anélkül, hogy ennek jogszabályi rendezése megtörtént volna. A tag a kijelölést nem utasíthatta vissza, a népbíró tárgyalási naponként tiszteletdíjat kapott. Népbíró elvileg bármely magyar állampolgár lehetett, az Nbr. 39. §-a csupán annyi megszorítást tartalmazott, hogy nem volt kinevezhető az, „aki bűntett, nyereségvágyból elkövetett vétség, vagy fasiszta jellegű cselekmény miatt elítéltetett”. Az előző politikai rendszer jogi szabályozására és ítélkezésére figyelemmel viszont nem tekintetett büntetett előéletűnek az, akit fasisztaellenes vagy a zsidótörvényekben meghatározott valamely cselekmény miatt ítéltek el.40 Nánási László_________________________________________________________________________________ 18
