Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)
Nánási László: A magyarországi népbíráskodás joganyaga 1945-1950
Az év folyamán a jogszabály hiányosságai, illetve az újabb szabályozási igények miatt a kormány többször kiegészítette és módosította eredeti rendelkezését. Ezek közül a legjelentősebb, novelláris változásokat az 1945. május 1-jei 1440. ME rendelet (Novella) jelentette, amelyet követett augusztus 5-én „A népbíráskodás körében a távollevő terhelt ellen folyó eljárásra, úgyszintén a közvád képviseletére vonatkozó szabályok kiegészítése tárgyában” hozott 5900. ME, majd augusztus 19-én „A közhivatalok munkafegyelmének fokozottabb biztosításáról” szóló 6750/1945. ME rendelet. A kormány 1945 szeptemberében a több hónap szünet után immáron Budapesten összeült Ideiglenes Nemzetgyűlés elé terjesztette legfontosabb rendelkezéseinek törvényerőre emeléséről szóló javaslatait, köztük a népbíráskodásra vonatkozó rendeleteket is. A nemzetgyűlés szeptember 14-én tárgyalta meg a javaslatot, amelyet a kommunista párti Kovács Kálmán, az IM politikai államtitkára terjesztett elő.32 Az előterjesztés szemléletesen világította meg, hogy miért volt szükség az új jogszabály megalkotására, és ennek eredményeként új szervek, anyagi és eljárási normák megalkotására. Az előadó kiemelte, hogy az addigi bíróságok és szabályok „megfelelőek normális időkben és a normális élet során elkövetett bűncselekmények” megítélésére, de „nem alkalmasak a rendkívüli idők rendkívüli arányú cselekedeteinek gyors és eredményes büntetésére”. Ennek érdekében félre kellett tenni a „büntetőjog klasszikus elveit”33, és a „törvénynek visszaható erőt kell biztosítani”. A felszólalás azt is leszögezte, hogy nemcsak a háborús bűnösök felelősségre vonása szükséges az országot kötő nagyhatalmi akarat miatt, hanem az azt megelőzően az „esztendők hosszú során át folytatott esztelen politika” gyakorlóinak és támogatóinak megbüntetése is, mivel szintén felelős az, aki a „magyar feudális, reakciós és fasiszta politika menetében bárminő módon vétkezett a nép ellen”. így célja szerint a népbírósági jogszabály „egyrészt meg akarja torolni az elkövetett bűnöket, másrészt elejét kívánja venni az új bűnök elkövetésének”. A pártok képviselőinek hozzászólása után a nemzetgyűlés egyhangúlag elfogadta az előterjesztést, s így megszületett „A népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek törvényerőre emeléséről” szóló 1945. évi VII. tv. A kormány a későbbiekben, az ún. koalíciós években többször kezdeményezte a népbíráskodási jogszabály módosítását, de ezek közül csak a Nemzetgyűléshez 1947. december 4-én benyújtott javaslata került megtárgyalásra, amelynek eredményeként történt meg az az évi XXXIV-ként kihirdetett törvény elfogadása.34 15
