Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Zinner Tibor: A magyarországi népbíráskodásról - a XXI. századból visszatekintve

ítélkező tanácsainak szervezetét. A laikusokkal ítélkező fórumokból kimaradtak a szakszervezeti és polgári demokrata párti népbírák. Ezzel az intézkedéssel azonossá vált az 1945. évi VII. törvény alapján és az időközben, más célokból, az 1946. évi VII. törvényben foglaltak védelmére megalakított tanácsok összetétele, a továbbiakban a népbíróságok háborús és népellenes ügyekben ítélkező tanácsai is a különtanácsi gyakorlatnak megfelelő összetételben ítélkeztek. A NOT-nál a négy, koalíciós párti népbíró mellé tanácselnököket jelölt ki a tárca vezetője, megbízatásuk hat hónapra szólt.

Számos, Magyarország által kikért, háborús bűntettek elkövetésével gyanú- sitott személyt nem adtak ki az eljáró magyar hatóságoknak. Ugyanakkor a románok és jugoszlávok kéréseinek a magyar kormányzat eleget tett. Ezekben az országokban - a magyar népbíróságok korábban hozott ítéleteinél - sokszor súlyosabb megtorlásban részesültek a kiadottak, és halálbüntetést szenvedtek el. Többször hivatalos „kiadatási kérelem” nélkül, illetéktelenül adtak ki magyar állampolgárokat a belügyi, államvédelmi - és nem az arra feljogosított igazságügyi - hatóságok. Közülük is kiemelendő vitéz Szombathelyi Ferenc, a honvéd vezérkar volt főnöke, akit a baloldali sajtó szélsőséges uszítása ellenére sem ítélt halálra a NOT.26 Eletútjára (mint utaltunk rá) — egyfajta „harmadfokon” - Jugoszláviában tettek pontot.

A tíz államvédelmi osztály (AVO) 1946. őszi létrejötte után a felmentett gyanúsítottakat vissza kellett kísérni a politikai rendőrséghez - ahol folytatva a korábban kialakított, törvényellenes gyakorlatot - internálhatták a felmentetteket, kommunista kritikáját adva a népbíráskodásnak.

Miután a háborús és népellenes bűnök nem évülhetnek el, ilyen vádak alapján az 1950-1956 októbere közötti Ítélkezés során 1469 főt marasztaltak el. Az ’56-os forradalmat és szabadságharcot követően azonban nem csupán az ezek alatti, illetve későbbi, utóvédharc jellegű eseményekben részt vett személyekkel szembeni megtorló jellegű ítélkezés folyt, hanem a számonkérés egyrészt a második világháború előtti s alatti27, az egykor történtekben bűnösnek tekinthető tevékenységet kifejtőkkel szembeni eljárásokban is testet öltött. Ugyanis „van a kivégzettek között egy jól körülírható politikai csoport is. 1958 májusától Biszku Béla belügyminiszter utasítására” eljárás indult 385 olyan személy ellen, akik háborúsnak vagy népellenesnek minősülő bűncselekményeket követtek el. Közülük végül 69 (mások szerint 66) főt tartóztattak le 1959. január 21—22-én. A megindult bírósági eljárások után

151