Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Zinner Tibor: A magyarországi népbíráskodásról - a XXI. századból visszatekintve

sa szerint - a „fasisztamentes Magyarország” megteremtését célzó komplex „számonkérési” rendszer, valamint az egyre fokozódó, problémákkal teli, már annak idején is súlyos kritikákat kiváltó ítélkezés. A „fasiszta maradványok felszámolásá”-nak folyamatában - az igazolási eljárás, az internálás, a német kitelepítés, a népbíráskodás során - nem csupán azokat vonták (vonatták) különböző közigazgatási és bírósági eljárások hatálya alá, akik bűntetteket követtek el, hanem azokat is, akik a részben emigrációs, illegális, majd legális körülmények közepette megfogalmazott antifasiszta jellegű, következetes forradalmi átalakulás megvalósításának esetleges vagy vélt ellenzői lehettek. Nem csupán azokat marasztalták el, akik az 1944/1945-ös változásokat megelőző politikai szisztémákban bizonyíthatóan torz, ember- ellenes politikát valósítottak meg és bűnöket követtek el, hanem azokat is, akiknek háborús és népellenes bűnössé minősítése törvénytelen, elítélése- meghurcolása jogtalan volt.

A budapesti és vidéki politikai rendőrség, valamint a H. M. Katonapolitikai Osztálya 1945 februárjától-márciusától tartóztatta le azokat a személyeket, akiket - ha ügyükben vádemelésére okot adó cselekményeket találtak - átadtak a népügyészségeknek. A „fasiszta maradványok felszámolásá”-nak népügyészségi és népbírósági szakaszában népügyészek és népbírák vettek részt. A háborús bűnök magyarországi megtorlásáról V. M. Molotov már 1945. január 4-én érdeklődött Moszkvában, nem minden előzmény nélkül.19 Akkor, midőn dr. Valentiny Ágoston igazságügyminiszter még csupán a népbíróságok jogkörének kidolgozásáról nyilatkozhatott Debrecenben. Az e helyütt nem részletezett hazai és külföldi állásfoglalásokat követően, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjának megfelelően, kormány- határozat alapján szerveződtek meg a magyar népbíróságok. A későbbi igazságügyminiszter, dr. Ries István szerint a tételesen megkülönböztetett háborús és népellenes bűntettek gyanúsítottjainak felelősségre vonásakor lehetővé válik a gyors és teljes elégtételnyújtás. „A nemzet pere megrontásai szemben, voltaképpen egy per, mely technikai szempontokból bomlik különböző perekre.”

Az 1945. január 20-ától érvényes nemzetközi kötelezettségek, a háborús bűnösként meggyanúsított személyek kiadatási eljárásai is szükségessé tették, hogy a belpolitikai kormányzó erők - koalíciós alapon - fellépjenek mindazokkal szemben, akik felelősek voltak a világháború során történt anomáliákért. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 81/1945. M. E. sz. rendeletével

145