Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)
Gyenesei József: A zsidótörvények végrehajtása a Kaposvári Népbíróság periratainak tükrében
megfelelően hajtotta végre. Más szóval, ha a zsidókkal szembeni eljárás a törvény betűjéhez híven történt, az elkövető jogi felelősségre vonására nem volt lehetőség. így a periratokból viszonylag gyakran szerzünk tudomást a zsidóüldözéssel kapcsolatos eseményekről, de a forrásokban ezek a történések nem mint büntetendő cselekmények jelennek meg.29 Az átélt test-lelki kínok következtében „jóhiszemű tévedésben” lévő vagy bosszútól vezérelt sértettek, életben maradt hozzátartozók feljelentése alapján indult eljárások általában felmentéssel végződtek.30 A kutatómunka során a Kaposvári Népbíróság fennmaradt 2,9 iratfolyóméternyi anyagából ötvennyolc, témánk szempontjából relevánsnak ítélt per iratait vizsgáltuk. Az elkövetett cselekmények jellege és súlya eltérő. Az egyik tárgyalási jegyzőkönyvben arról olvasunk, hogy egy vasúti dolgozó nem adta ki a menetjegyet egy utas számára, mert az zsidó származású volt31, másutt arról értesülünk elborzadva, hogy honvédségi keretlegények érthetetlen okból fakadó kegyetlenkedéseik során munkaszolgálatosokat bántalmaztak, végeztek ki.32 E bűncselekmények tettesei legtöbbször hivatalos minőségükben eljárva váltak elkövetőkké.33 Az elmarasztaló ítéletekben a népbíróság leggyakrabban szabadságvesztést, elsősorban börtönbüntetést szabott ki a terheltekre, amelynek időtartama hat hónap és öt év között mozgott. A fegyházbüntetés és a kényszermunka alkalmazására csak ritkán, a súlyosabb eseteknél került sor.34 Halálos ítélet pedig csak egy perben született.35 Hivatali hatáskör túllépésével elkövetett bűncselekmények A fejezetben szereplő perek terheltjei által elkövetett bűncselekmények különfélék, a közös bennük csupán annyi, hogy tetteseik hivatalos minőségükben eljárva, tevékenységi körük túllépésével hajtották azokat végre. A zsidóság vásárlásának a nap két órájára történő korlátozását 1944 júniusától az 1990/1944. M. E. számú rendelet rögzítette. A barcsi zsidóságot azonban már egy évvel korábban sújtotta ez a rendelkezés, ők e tevékenységüket csak délelőtt 10 óra utáni időpontban, tehát gyakorlatilag a piac végén kezdhették meg. 1943 májusában ugyanis egy konkrét panasz kapcsán a belügyminiszter utasította az ottani főszolgabírót36, hogy akadályozza meg, hogy az izraeliták felvásárolhassák az árukészleteket a keresztények elől. A miniszteri leirat érvényesítése során a főszolgabíró túlteljesítette feladatát, hiszen lényegében lehetetlenné tette a barcsi zsidók élelmiszerbeszerzését.37 129
